17 pillangócsalogató virág, amelynek a pillangók nem tudnak ellenállni!

Kép forrása: Pixabay.com

A különféle beporzó rovarok, mint például, a méhek és a pillangók nélkülözhetetlenek a növények megtermékenyítése szempontjából.

Ezek a szorgos kis rovarok, nincsenek egyszerű helyzetben, a vegyszerek használata, a természetes élőhelyek csökkenése jelentősen csökkenti a számukat, ami komoly problémát jelent.

Azzal, ha a kertünket a beporzó rovarok számára ideális élőhellyé tesszük, sokat tehetünk, ezekért a nagyon hasznos rovarokért.

Kép forrása: Pixabay.com

Ha csökkentjük a kertben a vegyszer használatot, biztosítunk egy kis ivóvizet, pillangó és méhcsalogató növényeket ültetünk, esetleg még egy rovarhotelt is elhelyezünk a kertben, már rengeteget tettünk.

Bejegyzésünkben 17 pillangócsalogató növényt gyűjtöttünk össze, a későbbiekben pedig a méhcsalogató növényekből is készítünk egy gyűjteményt.

1. Nyáriorgona (Buddleja davidii)

Kép forrása: Pixabay.com

A nyáriorgona vagy pillangócserje (Buddleja davidii) Kína és Japán területéről származó, gyors növekedésű, kimondottan díszes cserje. Felfelé álló szárain nyíló bugás virágaival igazán pompás látvány. Fehér, rózsaszín vagy lila színű virágai nyár közepétől, egészen októberig ékesítik kertünket.

A növény lombozatát lándzsa alakú, kissé íves, zöld levelek alkotják. A nyáriorgona magában ültetve, szoliterként, valamint csoportba ültetve egyaránt kertünk dísze lehet.

A nyáriorgona viszonylag egyszerűen nevelhető ellenálló növény, melynek gondozása során csak a metszésre kell kiemelten odafigyelni.

A metszést tavasszal végezzük el, mivel a virágok az új hajtásokon fejlődnek, ezért az előző évi hajtásokat vissza kell vágni kb. 20cm-re. Ha nagyon sok időnk van, és szeretünk tenni-venni a kertben, akár az elnyílt virágokat is levághatjuk.

Ültetési helyül, világos, vagy napos helyet válasszunk, ahol a talaj nem túl kötött, tápanyagban gazdag, és jó vízgazdálkodású. Betegségek és kártevők nem igazán jellemzők.

A nagyon zord telek károsíthatják, ezt visszavágással korrigálhatjuk. Szaporítani fásdugvány segítségével lehet, melyre a nyár a legalkalmasabb időpont.

2. Sétányrózsa (Lantana camara)

Kép forrása: Pixabay.com

A sétányrózsa, lantana vagy színváltóvirág (Lantana camara) a vasfűfélék családjába tartozó, Dél-Amerikában őshonos évelő dísznövény. A tavasz végétől, egészen őszig ontja virágait, látványos virágzatával könnyedén hódította meg az európai kertészek szívét.

Levelei haragos zöld színűek és lándzsa alakúak, jó hátteréül szolgálnak a tömött, félgömb formájú élénk virágoknak. Hazánkban teleltetést igényel, ez a dézsás növényként is kiváló, enyhén mérgező dísznövény.

A sétányrózsa gondozása viszonylag egyszerű. Amire egyedül oda kell figyelnünk, hogy a megfelelő fényviszonyokat biztosítsuk számára. Ha túl árnyékos helyen helyezzük el, akkor egyáltalán nem virágzik.

Keressünk tehát olyan helyet, ahol világos van, elég fényt kap. Vízigényes növény, ezért rendszeres öntözést igényel, túlöntözni nem kell. Szaporítani dugványról és magról is lehet.

3. Gumós selyemkóró (Asclepias tuberosa)

Kép forrása: Wikipédia / Szerző: Ragesoss

A gumós selyemkóró (Asclepias tuberosa) közepes termetű, mérgező évelő növény, mely narancssárga bogernyőben nyíló virágaival díszít. Látványos virágát a szár végén hozza a nyár második felében.

Fontos megemlíteni, hogy a gumós selyemkóró mérgező növény!

Nektárban gazdag virágait a méhek és a pillangók is nagyon szeretik. Erős szárán, hosszúkás, lándzsához hasonló, szőrözött felületű levelek sorakoznak. Jól mutat vegyes évelőágyban, valamint sziklakertben is.

A gumós selyemkóró egyszerűen nevelhető, igénytelen növény. Ültetési helyéül napos, világos helyet válasszunk, ahol a talaj jó vízáteresztő, és átlagos, vagy alacsony tápanyagtartalmú.

Hosszú karógyökerével mélyen hatol a talajba, jó szárazságtűrő növény, nem igényel öntözést. Betegségekre és kártevőkre nem kimondottan érzékeny, bár időnként megtámadják a levéltetvek. Szaporítani magról lehet. 

4. Angol szakállvirág (Caryopteris clandonensis)

Kép forrása: Wikipédia / Szerző: Agnieszka Kwiecień, Nova

Az angol szakállvirág vagy kékszakáll (Caryopteris clandonensis) kb. 1-1,5 méteres magasságot elérő lombhullató cserje, melyet a kínai kékszakáll (Caryopteris incana) és a mongol kékszakáll (Caryopteris mongholica) keresztezésével hoztak létre.

Levélzetét hosszúkás tojásdad alakú, szürkészöld színű, megdörzsölve fűszeres aromájú levelek alkotják. Lilás-kék színű, hosszú porzós ajakos virágai nagy tömegben nyílnak, nyár végén, valamint ősz elején.

Változatosan felhasználható a kertben, ültethetjük alacsony cserje csoportba, telepíthetjük talajtakaró növényként, vagy akár egy nagyobb sziklakert szélébe is ültethetjük.

Az angol szakállvirág, ellenálló, egyszerűen nevelhető növény. Ültetési helyéül, napos, világos, esetleg félárnyékos helyet is választhatunk. A talaj típusára nem kényes, a legfontosabb, hogy jó vízáteresztő képességű talajba ültessük, átlagos kerti talajban is szépen fejlődik.

Az idősebb példányok viszonylag jól bírják a szárazságot. Fiatal korában, valamint tartósan meleg és száraz időszakokban azonban érdemes öntözni.

A növény gyökérzete jól bírja a hideg telet, hajtásai viszont károsodhatnak, ezért kora tavasszal célszerű erősen visszametszeni.

Betegségekre és kártevőkre nem érzékeny, azonban, ha túlságosan kötött talajba ültetjük, előfordulhat gyökérrothadás. Szaporítani dugványozással lehet.

5. Bugás lángvirág (Phlox paniculata)

Kép forrása: Wikipédia / Szerző: Keith Pomakis

A bugás lángvirág (Phlox paniculata) közepesen magas termetű évelő növény, amely igazán népszerű és csinos virág, vétek kihagyni virágágyunkból. Hosszú szárainak végén gömbformát alkotnak a parányi 5 szirmú virágok.

Szárán hegyes üde zöld levelek sorakoznak. Illatos, lila, fehér és rózsaszín árnyalatokban játszó virágait a nyár második felében hozza. A vele azonos igényű, és hasonlóan könnyen gondozható réti lángvirág már májusban megkezdheti a virágzást.

A bugás lángvirág igazán könnyen nevelhető növény, egyedül az öntözésre kell odafigyelni, szereti, ha nedves a talaja. Ültetéséhez világos vagy félárnyékos, nem tűző napos helyet keressünk, utóbbit rosszul viseli. Talaj tekintetében nem válogatós, egyedüli szempont, hogy jó vízgazdálkodású legyen.

Célszerű levágni az elvirágzott virágokat, nemcsak esztétikusabb így a virág, hanem további virágzásra serkenthető. Szaporítani tőosztással és dugványozással is lehet.

6. Erdei zsálya (Salvia x sylvestris)

Kép forrása: Wikipédia / Szerző: David J. Stang

Az erdei zsálya (Salvia x sylvestris) közepes termetű évelő növény, melyet a ligeti zsálya (Salvia nemorosa) és a mezei zsálya (Salvia pratensis) keresztezésével hoztak létre. Nagyobb csoportba ültetve élénk színfoltja lehet kertünknek, kiváló pillangócsalogató és méhlegelő növény.

A kompakt habitusú növény levélzetét szürkészöld árnyalatú, fogazott szélű levelek alkotják, melyek a felfelé álló szárakon sorakoznak. Lila, kék vagy rózsaszín árnyalatú fürtvirágzatot alkotó virágai jellemzően tavasz végén és nyár elején nyílnak.

Az erdei zsálya egyszerűen nevelhető, ellenálló növény. Napos, világos helyen, jó vízelvezető, átlagos tápanyagtartalmú talajba ültetve is szépen fejlődik. Jól bírja a szárazságot, elég csak mérsékelten öntözni.

Sikeresen másodvirágzásra bírhatjuk, ha folyamatosan levágjuk az elvirágzott virágokat. Betegségek és kártevők általában nem támadják meg, időnként a liszteskék károsíthatják. Szaporítani tőosztással lehet a legegyszerűbben.

7. Orvosi zsálya (Salvia officinalis)

Kép forrása: Pixabay.com

Az orvosi zsálya (Salvia officinalis) Dél-Európából származó, kellemes illatú félcserje, amelynek kékeszöld színű, hosszúkás levelei kiválóan alkalmazhatók gyógyászati célokra, valamint fűszernövényként is.

Amellett, hogy sok féle hatóanyagot, és illóolajat tartalmazó levelei miatt érdemes tartani, kertünk dísze is lehet, 50-80cm-es magasságával, valamint illatos, kékeslila virágaival.

Szerencsére kertben történő nevelése egyszerű, ugyanis egy eléggé igénytelen növényről van szó.

Ha szeretnénk kihasználni, az orvosi zsálya gyulladás és izzadáscsökkentő hatását, nincs más teendőnk, mint egy nagyon világos, napos helyet választani számára.

A túlságosan kötött, agyagos talajokat nem szereti, a pangó vízre érzékeny, egyéb szempontból nem igényes a talajra, kavicsos, köves talajban is boldogul.

Víz igénye nem túl nagy, jó választás tehát, ha nem szeretnénk az öntözéssel túl sokat foglalkozni, de mégis mutatós, virágzó növényt tartanánk. Elég csak mértékkel öntözni. Miután elvirágzott célszerű visszavágni, ezen kívül egyéb teendőnk nem akad vele.

8. Ánizsillatú izsópfű (Agastache foeniculum)

Kép forrása: Wikipédia / Szerző: Meneerke bloem

Az ánizsillatú izsópfű (Agastache foeniculum) nagytermetű évelő növény, mely Észak-Amerikában őshonos.

Gyógynövényként, fűszernövényként és dísznövényként egyaránt felhasználható.

Mutatós növény, melyet fehér és levendula színű ajakos virágainak köszönhet.

Virágait a nyár második felében valamint ősz elején hozza. Hosszú szárát, lándzsa alakú, fogazott szélű levelek borítják.

Ültetési helyéül félárnyékos valamint napos helyet is lehet választani. Talaj tekintetében nem válogatós, jó vízgazdálkodású, átlagos kerti talajban is szépen fejlődik.

Jól viseli a szárazabb időszakokat, de mérsékelt öntözés mellett szebben fejlődik. A téli fagyoknak ellenáll, ennek ellenére érdemes takarással védeni a fagyoktól.

A jó vízáteresztő talaj különösen fontos az ánizsillatú izsópfű számára, mivel a megrekedt víz, gyökérrothadást idézhet elő.

Kártevőkre és betegségekre nem érzékeny, de néha károsíthatja lisztharmat. Szaporítani tavaszi magvetéssel, szárdugványozással és tőosztással is lehet.

9. Évelő őszirózsa (Aster)

Kép forrása: Pixabay.com

Az évelő őszirózsa (Aster) nemzetségbe, mintegy 200, alacsony, középmagas, vagy magas termetű évelő fajt sorolunk, melyek élénk színű virágaikkal a nyár második felében, valamint ősszel díszítenek.

Az évelő őszirózsa népszerűsége, nem csak az őszi virágzási időben, hanem a viszonylag egyszerű gondozhatóságban is rejlik.

Ahhoz, hogy élvezhessük a lila, kék, rózsaszín vagy fehér virágok pompás látványát, csak néhány egyszerű tanácsot kell betartanunk.

Ültetési helyéül napos, vagy világos, szellős helyet válasszunk, ahol a talaj jó minőségű és kellőképpen laza szerkezetű. Kedveli, ha talaja kissé nyirkos, ezért rendszeres, de mérsékelt öntözést igényel.

Kártevők általában nem támadják meg, a lisztharmat időnként problémát okoz, ezt megelőzhetjük, ha az igényeinek megfelelő helyre ültetjük.

Szaporítani tőosztással lehet, valamint tavasszal magról.

10. Pompás rézvirág (Zinnia elegans)

Kép forrása: Pixabay.com

A pompás rézvirág (Zinnia elegans) az őszirózsafélék családjába tartozó egynyári növény, melynek őshazája Mexikó. A hazai kertekben nemesített fajai virágzanak nyár közepétől, egészen október végéig. 

Tömött fészekvirágzatát, sziromlevelek sokasága alkotja, amelyek a szivárvány szinte minden színében játszanak. A látványos virágok hátteréül a sötétzöld, hosszúkás, kissé szív alakú levelek szolgálnak. Gondozása nem túl nehéz.

Ültetéséhez bátran választhatunk napos helyet, ültetéséhez megfelelő az átlagos kerti talaj is. Öntözni a hosszabb, száraz nyári időszakban érdemes.

Bár az átlagos kerti talajban is jól fejlődik, a tápoldatozást meghálálja. Az elszáradt virágok levágásán túl, más teendőnk nem akad vele. Kártevők megjelenése nem jellemző, rosszul szellőző helyen, a gombás megbetegedések jelenthetnek problémát.

Szaporítani magról lehet április közepétől. Hosszabb virágzást lehet elérni, ha vetés szakaszos. Magjai nagy arányban csíráznak ki, ezért érdemes ritkábban vetni őket.

Rézvirág vetőmag vásárlás >>>

11. Bíbor kasvirág (Echinacea purpurea)

Kép forrása: Pixabay.com

A bíbor kasvirág vagy lángvörös kasvirág (Echinacea purpurea) az őszirózsafélék családjába tartozó, Észak-Amerika területéről származó évelő növény. Gyógyhatása miatt Európában is termeszteni kezdték a 18. században.

Viszonylag magas növény, akár az egy méteres magasságot is közelítheti, így az évelőágyakban akár szoliterként is ültethető, annál is inkább, mivel illatos fészekvirágzata igen mutatós.  Virágaiban júliustól kezdve, egészen az ősz elejéig gyönyörködhetünk.

A talaj kémhatására nem kényes, ugyanakkor szerkezetével és tápanyagtartalmával kapcsolatban már akadnak elvárásai. Tápanyagban gazdag, lazább szerkezetű talajban fejlődik igazán szépen.

Ültetési helyéül világos helyet keressük. Az átmeneti szárazabb időszakokat jól viseli, bár a virágai ilyenkor kisebbek lesznek, érdemes tehát ilyenkor öntözni. Szaporítani magról és tőosztással is lehet.

Bíbor kasvirág vetőmag vásárlás >>>

12. Pompás kúpvirág (Rudbeckia fulgida)

Kép forrása: Pixabay.com

A pompás kúpvirág (Rudbeckia fulgida) Észak-Amerika területén őshonos közepesen magas évelő növény. Magas száron nyíló fészkes virágzatával, valamint a száron sorakozó haragoszöld, kerekded, kissé hegyes levelekkel díszít.

Sárga, kissé narancsos árnyalatú virágait a nyár második felében, valamint ősz elején hozza. Jó fagytűrő képességű növény.

A pompás kúpvirág ültetési helyéül félárnyékos, vagy világos, napos helyet is választhatunk.

Talajok közül leginkább a tápanyagban gazdag, jó vízgazdálkodású talajokat kedveli, agyagos talajban is megél. Az átmeneti szárazabb időszakokat jól viseli, de érdemes mérsékelten öntözni.

További virágzásra ösztönözhető, az elvirágzott virágok eltávolításával. Kártevők közül a pajzstetvek, valamint a csigák és meztelencsigák is felbukkanhatnak, betegségek közül a lisztharmat és a levélfoltosság okozhat gondot.

Szaporítani tőosztással és magról is lehet.

13. Pompás titónia, tűzvirág (Tithonia rotundifolia)

Kép forrása: Pixabay.com

A pompás titónia, vagy tűzvirág (Tithonia rotundifolia) az őszirózsafélék családjába tartozó, Mexikóban és Közép-Amerikában őshonos egynyári növény. A magas termetű, helyigényes növényt, mexikói napvirág és titóvirág néven is szokták említeni.

Jó adottságú, egyszerűen nevelhető dekoratív virág mely a kertben nagyobb virágágyásba ültetve és térhatárolásra is alkalmas. Léteznek alacsonyabb változatai is, ezeket szegélynövényként ültethetjük.

Levélzetét sötétzöld színű, hullámos szélű, hegyesedő végű levelek alkotják. Citromsárga, vagy a narancssárga különböző árnyalataiban pompázó virágai nyáron, valamint az ősz elején nyílnak.

Ültetési helyéül napos, de legalább világos helyet válasszunk, talajok közül a jó vízáteresztő, átlagos tápanyag tartalmú típusokat kedveli. Ha túlságosan gazdag tápanyagokban a talaj, akkor főleg a levélzete fog fejlődni.

Jól bírja a meleget és a szárazságot is, betegségekre sem érzékeny. Kártevő közül a házas és házatlan csigák okozhatnak problémát. Szaporítani magról lehet.

14. Kokárdavirág (Gaillardia)

Kép forrása: Pixabay.com

A kokárdavirág (Gaillardia) az őszirózsafélék családjába tartozó, Északnyugat-Amerika területéről származó növény. Évelő (Gaillardia aristata) és egynyári (Gaillardia pulchella) kokárdavirág fajokat egyaránt vásárolhatunk a kertészetekben.

A kokárdavirág közepes magasságú, kb. 40-60 cm-es magasságot elérő, jó szárazságtűrő, ellenálló növény. Virágágyásba, kaspóba ültetve egyaránt jól mutat.

A viszonylag egyszerű, lándzsaformájú leveleket, a hangsúlyos fészekvirágzat ellensúlyozza. Élénk színű virágait júniustól kezdődően egész nyáron csodálhatjuk.

A kokárdavirág nem túl igényes növény, ha kicsit mostohán bánunk vele, és nem igazán öntözzük, akkor is szépen díszíti virágágyásunkat.

Talajjal szemben sincsenek különleges igényei, egyedül az a fontos, hogy jó vízáteresztő képességű talajba ültessük. Ültetési helyéül bátran választhatunk akár tűző napos helyet is. Szaporítása magról és tőosztással is történhet. 

Kokárdavirág vetőmag vásárlás >>>

15. Méhbalzsam (Monarda)

Kép forrása: Pixabay.com

A méhbalzsam, ápolka vagy vörös indiáncsalán (Monarda) magas évelő növény, mely Észak-Amerikából származik. Mutatós növény, borzas virágai a szár végén nyílnak, a száron kissé hegyes, kellemes citromra emlékeztető illatot árasztó levelek sorakoznak.

A lila, pink és bordó árnyalataiban játszó virágait a nyár második felében hozza. Jól mutat más növényekkel együtt, vagy csoportosan ültetve is.

A méhbalzsam viszonylag egyszerűen nevelhető növény. Jól bírja a tűző napot, kifejezetten szereti azt, ezért napos virágágyásokba kiváló választás.

Talajok közül a jó vízáteresztő talajtípusokat kedveli. Vízigénye átlagosnak mondható, ha túlságosan kiszárad a földje az levélvesztést eredményezhet, ezért érdemes mérsékelten öntözni.

Kártevőkre és betegségekre nem kimondottan érzékeny, de levélrozsda és lisztharmat is felütheti a fejét. Szaporítani tavasszal lehet tőosztással, vagy magról.

16. Ernyős verbéna (Verbena bonariensis)

Kép forrása: Pixabay.com

Az ernyős verbéna (Verbena bonariensis) a vasfűfélék családjába tartozó, magas egynyári növény, mely méretében és megjelenésében jelentősen különbözik a kerti verbénától.

Jól illeszkedik a modernebb kertekbe is, virágai pillangókat csalogatnak a kertbe. Az ernyős verbéna, nagyon könnyed hatású, légies növény, levélzete szinte elhanyagolható, keskeny, sötétzöld levelek alkotják.

A szinte csupasz szárak végén nyílnak különlegesen szép árnyalatú lila virágai, melyek nyáron valamint az őszelején díszítenek. Mivel nagyon légies, könnyed növény, érdemes nagyobb tömegben, egy összefüggő foltot képezni belőle.

Ültetési helyéül, napos, világos, vagy félárnyékos virágágyást is választhatunk. Tápanyagban gazdag, jó vízáteresztő talajba ültetve, rendszeres öntözés mellett fejlődik legszebben.

Az erősebb fagyokra érzékeny, takarással enyhébb teleken átteleltethető. Gyakran kihajt elszórt magjairól. Szaporítani magról lehet legegyszerűbben. Májusban vessük el magjait szabadföldbe.

Betegségekre és kártevőkre nem kimondottan kényes, de időnként megtámadhatja lisztharmat.

17. Közönséges cickafark (Achillea millefolium)

Kép forrása: Pixabay.com

A közönséges cickafark (Achillea millefolium) Ázsia és Európa szerte elterjedt közepes termetű évelő növény, melyet gyógynövényként, nemesített fajtáit kerti dísznövényként használnak.

Szárán lándzsa alakú, hosszúkás levelek sorakoznak, virágai sátorozó bugába rendeződnek. Fehér, narancssárga, piros vagy rózsaszín virágait nyár közepétől, ősz elejéig hozza. Szárított és vágott virágként is jól mutat. Más évelőkkel társítva elsősorban falusias hangulatú kertekbe illik.

A közönséges cickafark víz és tápanyag igényes növény, emellett fényigénye is jelentős. Ültetési helyéül, világos vagy tűző napos helyet egyaránt választhatunk. Talajok közül leginkább a jó vízgazdálkodású, táp dús talajokat kedveli.

Rendszeres, mérsékelt öntözést igényel, főként a szárazabb periódusokban. Folyamatosan távolítsuk el a fonnyadt virágokat, ősszel pedig erősen vágjuk vissza a növényt. Szaporítani magról és tőosztással is lehet.

Képek forrása: Pixabay.com; Wikipédia / Szerző: Ragesoss; Wikipédia / Szerző: Agnieszka Kwiecień, Nova; Wikipédia / Szerző: Keith Pomakis; Wikipédia / Szerző: David J. Stang; Wikipédia / Szerző: Meneerke bloem