Otthon, Kiskert

20 díszfű, amivel megszépítheted a kertet!

díszfű
Kép forrása: Pixabay.com
díszfű

Kép forrása: Pixabay.com

A díszfüvek változatos megjelenésű és sokoldalúan felhasználható növények, melyek között évelő és egynyári fajokat egyaránt találunk.

Alacsonyabb méretű és több méteres magasságú díszfüvekből is válogathatunk. A díszfüvek többféle feladatot is elláthatnak a díszkertben.

Ültethetjük őket élénk színű virágok ellensúlyozására a virágágyásba, használhatjuk őket kerti utak szegélyezésére, térhatárolásra, nagyobb felületek kitöltésére, és még remek szoliter növényeket is találunk közöttük.

Cikkünkben 20 díszfüvet gyűjtöttünk össze és mutatunk be a legfontosabb gondozási tudnivalóikkal együtt.

1. Tollborzfű (Pennisetum alopecuroides)

tollborzfű

Kép forrása: Wikipédia / Szerző: Eggmoon

A tollborzfű, lámpatisztítófű vagy szökőkútfű (Pennisetum alopecuroides) alacsonyabb termetű, valamivel több, mint 1 méteres maximális magasságot elérő mutatós díszfű.

Fő díszítőértékét, a kellemes, lágy tapintású, hengeres alakú bugái adják, melyek világosbarna és bordós színűek is lehetnek. Látványukban nyár végétől kezdve gyönyörködhetünk.

Levélzetét nagyon vékony, bókoló sötétzöld, vagy lilás árnyalatú fényes levelek alkotják, melyek ősszel, sárgás-barna színben játszanak.  A tollborzfű helyigényes növény, ültetésénél nagyobb ültetési távolság javasolt.

A tollborzfű átlagos igényű növény. Ültetési helyéül, napos, világos és félárnyékos ültetési helyet is választhatunk. A talaj típusával szemben nem kényes, legfontosabb szempont, hogy jó vízáteresztő talajba ültessük.

Vízigénye szintén átlagos, mérsékelt öntözést igényel. Mérsékelten fagyérzékeny, ezért télen takarással kell óvni.

Visszavágásra, tavasz elején lehet sort keríteni. Érdemes kb. 5 évente kezelésbe venni, és elvégezni egy alaposabb ritkítást is. Szaporítani tőosztással, valamint magról is lehet.

2. Csinos árvalányhaj (Stipa tenuissima)

csinos árvalányhaj

Kép forrása: Flickr / Szerző: RASSIL / Licence: CC BY-SA 2.0

A csinos árvalányhaj (Stipa tenuissima) közepes magasságú évelő díszfű, mely Közép és Dél-Amerikában őshonos. Könnyed, légies hatású növény, mely alkalmas a virágágyás lazítására, csoportosan ültetve igazán szép látványt nyújt.

Levélzetét zöldessárga színű levelek alkotják. A növény igazi szépségét krém fehér színű virágbugái adják, melyek egész nyáron nyílnak, és a legenyhébb szélben is életet visznek a kertbe mozgásukkal.

A csinos árvalányhaj egyszerűen nevelhető növény, mely meleg, napos, vagy világos helyen, laza szerkezetű, homokos, kavicsos talajba ültetve fejlődik legszebben. Nem kimondottan vízigényes növény, de meghálálja, ha rendszeresen öntözzük.

Az erősebb téli fagyoktól takarással célszerű óvni. Betegségek és kártevők csak nagyon ritkán támadják meg. Szaporítani tőosztással lehet.

3. Közepes rezgőfű (Briza media)

közepes rezgőfű

Kép forrása: Pixabay.com

A közepes rezgőfű (Briza media) alacsony termetű évelő díszfű, mely laza bokrot alkot, vékony, világoszöld, fűszálszerű leveleivel.

Tavasszal hozza virágait, ezek adják igazi díszítőértékét. Virágai, világosbarna, krém fehér színű kalászok, melyek lefelé hajlanak. Jól mutat évelőágyakban, csoportosan ültetve, például természetesebb hatású, tájképi kertekben.

A közepes rezgőfű átlagos fényigényű, alacsony tápanyag és hőmérséklet igényű növény. Ültetési helyéül, világos, vagy még inkább félárnyékos ültetési helyet válasszunk.

Talajok közül legjobban a jó vízáteresztő képességű, sovány talajokat kedveli. Vízigénye miatt, öntözést igényel.

4. Örökzöld zabfű (Helictotrichon sempervirens)

örökzöld zabfű

Kép forrása: Wikipédia / Szerző: Matt Lavin

Az örökzöld zabfű (Helictotrichon sempervirens) kb. fél méter magas díszfű, mely a mediterrán tájakról származik. Virágszáraival egy méternél is magasabbra növekszik.

Levélzetét felfelé meredező, kékeszöld színű, vékony, hegyes levelek alkotják. Virágai a nyár első felétől kezdve díszítenek. Bokros növekedésével, szép színével és formájával, jól illeszkedik a sziklakertekbe.

Az örökzöld zabfű nem túl igényes növény. Ültetési helyéül napos és világos helyez célszerű választani, bár félárnyékban is jól boldogul.

Talajok közül leginkább a tápanyagokban gazdag, humuszos, mérsékelten száraz talajokat kedveli. Vízigénye átlagos, tartósan csapadékmentes időszakokban mérsékelten öntözhetjük.

5. Ezüstös pampafű (Cortaderia selloana)

pampafű

Kép forrása: Pixabay.com

Az ezüstös pampafű (Cortaderia selloana) Dél-Amerikában őshonos, bugáival együtt akár 2méteres magasságot is elérő, rendkívül mutatós díszfű.

Bár vékony, hosszú, zöld színű levelek alkotta levélzete is szép, igazi díszét, a dús, selymes világos bézs színű bugái adják, melyek a nyár végén, valamint az ősz első felében pompáznak. Leginkább szoliter növényként, szabad állásban érdemes ültetni.

Az ezüstös pampafű napos, és világos helyre egyaránt ültethető. Talajok közül leginkább a mérsékelten savas, vagy átlagos kémhatású, jó vízáteresztő talajokat kedveli.

Jól viseli a szárazságot, külön öntözni nem szükséges, tápanyag utánpótlás esetenként szükséges lehet. A téli fagyok kárt tehetnek benne, ez ellen összekötözésével lehet védekezni. Szaporítani tőosztással lehet tavasszal.

6. Deres csenkesz (Festuca glauca)

deres csenkesz

Kép forrása: Wikipédia / Szerző: Luiyo

A deres csenkesz (Festuca glauca) egy nagyon jó tulajdonságokkal rendelkező, alacsony termetű, mutatós díszfű fajta.

Díszítőértékét kék, fűszál szerű levelek alkotta levélzete, félgömb alakú habitusa, valamint tavasz végén, és a nyár elején pompázó virágai adják. Sokrétűen felhasználható, jól mutat sziklakertben, ágyások szegélyeként, de akár talajtakaró növényként is használhatjuk.

A deres csenkesz, ellenálló, jó adottságú növény, szereti a napot, valamint jól tűri a szárazságot is. Egyedül a nedves környezetet nem kedveli. Ültetési helyéül tűző napos és világos helyet egyaránt választhatunk. Talajok közül leginkább a soványabb talajtípusokat kedveli.

Öntözni nem kell, vízigénye kimondottan alacsony. Tavasszal érdemes visszavágni, ezt megtehetjük például akkor, amikor megszabadítjuk elszáradt leveleitől. 

7. Medveszőrcsenkesz (Festuca gautieri)

medveszőrcsenkesz

Kép forrása: Pixabay.com

A medveszőrcsenkesz (Festuca gautieri) alacsony termetű, bokros növekedésű, tömött gyepet képező díszfű, mely a Pireneusok területén őshonos. Levélzetét fűszálszerű üde, sötétzöld levelek alkotják.

A levélzet fölé magasodó, halvány, krémszínű virágai a nyár első felében pompáznak. Külseje miatt, leginkább sziklakertekbe ültetve mutat jól.

A medveszőrcsenkesz igénytelen, ellenálló, fényigényes növény. Ültetési helyéül, világos, vagy tűző napos ültetési helyet egyaránt választhatunk.

Talajok közül leginkább a tápanyagban gyérebb, lazább szerkezetű, kavicsos talajokat kedveli. Vízigénye kimondottan alacsony, jól viseli a szárazságot, nem szükséges külön öntözni.

8. Kínai virágosnád (Miscanthus sinensis)

kínai virágosnád

Kép forrása: Wikipédia / Szerző: Manfred Werner – Tsui

A kínai virágosnád, japán díszfű vagy japánfű (Miscanthus sinensis) kb. 2méteres maximális magasságot elérő évelő növény, mely Kelet-Kína területén őshonos.

A kertészetek többféle fajtáját is forgalmazzák, melyek szoliterként való ültetésre, valamint tavak partjára telepítve egyaránt megállják a helyüket. Felfelé ágaskodó, szalagszerű hegyes leveleikkel, valamint tollas bugáikkal díszítenek.

A kínai virágosnád elsősorban világos, napos ugyanakkor védett helyen érzi jól magát, ne ültessük árnyékba, ha egy mód van rá.

Talajok közül leginkább a jó vízelvezető képességű, tápanyagban gazdag nedves talajokat kedveli. Vízigényes növény, ezért rendszeres öntözést igényel. Télen érdemes takarásról gondoskodni.

9. Zebrafű (Miscanthus sinensis ‘Zebrinus’)

zebrafű

Kép forrása: Pixabay.com

A zebrafű (Miscanthus sinensis ‘Zebrinus’) kb. 2méteres maximális magasságot elérő évelő fűféle, mely Ázsia északkeleti vidékein őshonos. Levelei a nádhoz hasonlítanak, jellegzetességűk, hogy sárgás színű csíkok futnak rajtuk keresztbe.

Kalászai, melyek barnásvörös, vagy fehér színben játszanak, igazán mutatósak. Jól mutat kerti vízfelületek közelébe ültetve, valamint rézsűk betelepítésére is alkalmazható.

A zebrafű átlagos igényű növény. Ültetési helyéül napos, vagy világos, de nem tűző napos ültetési helyet igényel. Talajok közül leginkább a lazább szerkezetű, jó vízelvezető képességű talajokat szereti.

Télen érdemes a töveket takarással óvni a fagyoktól, visszavágására tavasszal kerülhet sor. Szaporítani tőosztással lehet tavasszal.

10. Széleslevelű különösfű (Chasmanthium latifolium)

széleslevelű különösfű

Kép forrása: Wikipédia / Szerző: Eric in SF

A széleslevelű különösfű (Chasmanthium latifolium) 1méternél valamivel kisebb maximális magasságot elérő díszfű, mely Észak-Amerikában őshonos. Külseje a bambuszra emlékeztet, levelei világos helyen, világosabb, míg árnyékosabb helyen sötétzöld színben játszanak.

Fő díszét bókoló, oldal irányból lapított kalászai adják, melyek nyáron, valamint az ősz elején díszítenek. Jól mutat szoliterként, csoportosan ültetve, de használható térhatárolásra is.

A széleslevelű különösfű jó adottságú növény, elviseli a szárazságot is, bár legszebben nedves talajban, rendszeres öntözés mellett növekedik.

Ültetési helyéül olyan helyet válasszunk, ahol nem éri tűző nap, világos, félárnyékos helyen, tápanyagban gazdag talajba ültetve érzi magát igazán jól. Bár tolerálja a szárazságot, érdemes öntözni, hogy teljes szépségében pompázhasson.

11. Vörös alangfű (Imperata cylindrica ‘Rubra’)

vörös alangfű

Kép forrása: Flickr / Szerző: *FlowerGirl* / Licence: CC BY-ND 2.0

A vörös alangfű (Imperata cylindrica ‘Rubra’) közepes termetű évelő fűféle, mely főként levélzetével díszít. Alapfaja nagyon erőteljesen terjeszkedik, és rengeteg kárt okoz, ezért a trópusi és szubtrópusi vidékeken gyomnövénynek számít, de az USA egyes államaiban is tiltják a forgalmazását.

A kertészetben kapható, felálló, vékony, vöröses végű leveleivel díszítő változatra nem jellemző ez az agresszív terjedés. Jól kombinálható más díszfüvekkel és évelőkkel, de akár konténerben is nevelhető. Nyár végén, ritkán ezüstös bugavirágzatot is hoz, de ez nem különösebben látványos.

A vörös alangfű napos, világos vagy félárnyékos helyre, jó vízáteresztő, tápanyagban gazdag, kissé nyirkos talajba ültetve fejlődik szépen. Levélszíne napos fekvésben lesz igazán szép.

Kissé fagyérzékeny, ezért télen érdemes takarással óvni az erősebb fagyoktól. Elhalt leveleit és virágbugáit vágjuk vissza tavasszal. Betegségekre és kártevőkre nem érzékeny növény. Szaporítani tőosztással lehet.

12. Vesszős köles (Panicum virgatum)

vesszős köles

Kép forrása: Wikipédia / Szerző: David J. Stang

A vesszős köles, vesszős díszköles vagy amerikai díszköles (Panicum virgatum) virágaival együtt kb. 2méteres magasságot elérő évelő növény, mely Észak-Amerika prérijein őshonos.

Növekedése oszlopos, levélzetét sötétzöld színű, ősszel sárgás, vagy vöröses színű, szalagszerű levelek alkotják.

Bézs színű, vagy kissé rózsaszínes árnyalatú virágai nyártól kezdve díszítenek. Jó tulajdonsága, hogy nem burjánzik el annyira könnyen, mint egyes díszfüvek.

A vesszős köles igazán hálás növény, mely jól tolerálja a szélsőségeket. Száraz és nedves talajban is szépen fejlődik, igaz utóbbit kedveli jobban. Ültetési helyéül nyugodtan választhatunk tűző napos, vagy világos, meleg helyet. Szaporítani tőosztással lehet legegyszerűbben.

13. Indiai köles (Pennisetum glaucum)

indiai köles

Kép forrása: Wikipédia / Szerző: Shanmugamp7

Az indiai köles (Pennisetum glaucum) magas termetű, hazánkban egynyári növényként nevelt növény, mely közeli rokonságban áll a tollborzfűvel. Az indiai díszköles, torzsás köles, vagy gyöngyköles néven is ismert növény az egyik legrégebben termesztett gabonafélének számít.

Érdekessége, hogy meleg, száraz nyarakon fejlődik igazán intenzíven, hűvösebb, csapadékos nyarakon visszafogottan növekszik.

Fő díszét gyékényszerű virágzatai adják, melyek a nyár közepén nyílnak a növény mereven felfelé álló szárain. A virágokból fejlődnek ki vöröses-barna színű, gömb alakú termései, melyek a madarak számára kedvelt csemegét jelentenek.

Az indiai köles napos, világos helyen, jó vízáteresztő, tápanyagban gazdag talajba ültetve fejlődik legszebben, de tolerálja az átmeneti szárazságot, valamint a gyengébb minőségű talajokat is. Levelei eleinte zöld színűek, napos, világos helyen nyerik el későbbi szép, bordós árnyalatukat.

Enyhébb teleken takarással átteleltethető, de inkább egynyári növényként érdemes tekinteni rá. Betegségekre és kártevőkre nem kimondottan érzékeny, de időnként megtámadhatják a levéltetvek. Szaporítani magról lehet.

14. Ravennai szakállka (Saccharum ravennae)

ravennai szakállka

Kép forrása: Wikipédia / Szerző: Daderot

A ravennai szakállka, elefántfű vagy tollfű (Saccharum ravennae) nagytermetű, virágaival együtt, akár 4méternél is magasabb díszfű, mely Dél-Európában őshonos. Igazán impozáns látvány.

Dús levélzetét hosszú, keskeny, hegyesedő végű levelek alkotják, melyek ősszel, barnás-narancsos árnyalatban játszanak.

Látványos ezüstös, barnás színű toll bugái nyár végén, valamint az ősz elején pompáznak. Jól mutat szoliterként, akár kertben, akár kerti tó partján.

A ravennai szakállka fény és tápanyag igényes növény, mely főként nedves talajban fejlődik szépen, bár tolerálja a szárazságot is.

Ültetési helyéül világos, vagy tűző napos ültetési helyet egyaránt választhatunk. Talajok közül leginkább a jó vízáteresztő képességű, tápanyagban gazdag talajokat kedveli. Érdemes rendszeresen öntözni.

15. Szálkafű (Hakonechloa macra ‘Aureola’)

szálkafű

Kép forrása: Wikipédia / Szerző: David J. Stang

A szálkafű (Hakonechloa macra ‘Aureola’) alacsony termetű, kb. 40cm-es maximális magasságot elérő rendkívül mutatós díszfű. Díszítőértékét tömött lombozata adja, mely félgömbformába tömörül.

Bókoló levélzetét, világoszöld, sárga csíkozású, bambuszra emlékeztető levelek alkotják. A nyár második felében hozza virágait. Jellege miatt, remekül mutat ázsiai stílusú kertekben, japánkertekben. 

A szálkafű átlagos fényigényű, vízigényes növény. Ültetési helyéül lehetőség szerint félárnyékos helyet keressünk, mert bár boldogul világos helyen is, levele kevésbé lesz szép.

Talajok közül leginkább a tápanyagban gazdag, nedves talajokat kedveli. Vízigényét rendszeres öntözéssel elégíthetjük ki. Télen érdemes takarással óvni.

16. Csíkos pántlikafű (Phalaris arundinacea ‘Picta’)

csíkos pántlikafű

Kép forrása: Wikipédia / Szerző: Alberto Salguero

A csíkos pántlikafű, zöld pántlikafű (Phalaris arundinacea ‘Picta’) kb. 1méteres maximális magasságot elérő, rendkívül mutatós díszfű, melynek díszítőértékét a nádszerű levelek alkotta levélzete adja.

Levélzetét zöldszínű, fehér csíkos, nádra emlékeztető, vékony, szalagszerű, hegyes végű levelek alkotják.

A csíkos pántlikafű átlagos igényű növény, egyedül vízigénye nevezhető jelentősnek. Ültetési helyéül tűző napos hely kivételével, szinte bármilyen fényviszonyú helyet választhatunk. Leginkább a félárnyékot szereti.

A talaj típusára nem kényes, egyedül az a fontos, hogy nedves legyen, ezt rendszeres öntözéssel biztosíthatjuk számára.

17. Tarka kékperje (Molinia caerulea ‘Variegata’)

tarka kékperje

Kép forrása: Flickr / Szerző: Leonora (Ellie) Enking / Licence: CC BY-SA 2.0

A tarka kékperje (Molinia caerulea ‘Variegata’) kb. 40-60cm-es magasságot elérő bokros növekedésű, félgömbre emlékeztető formájú díszfű, mely levélzetével, valamint a levelek fölé magasodó virágaival díszít.

Levélzetét hegyes végű, hosszú kékeszöld és fehér csíkos levelek alkotják. Barnás színű virágai nyár végétől a fagyokig pompáznak. Jól mutat félárnyékos évelőágyásokban.

A tarka kékperje átlagos igényű növény. Ültetési helyéül, félárnyékos, esetleg világos, de nem tűző napos ültetési helyet válasszunk.

Talajok közül leginkább a kötöttebb, savanyú kémhatású, vályog talajokat kedveli. Vízigénye átlagos, ezért mérsékelt öntözést igényel, erre főként nyáron, meleg és száraz időszakokban figyeljünk oda.

18. Homoki hajperje (Leymus arenarius)

homoki hajperje

Kép forrása: Flickr / Szerző: Dan Kristiansen / Licence: CC BY-NC-ND 2.0

A homoki hajperje (Leymus arenarius) kb. 1méteres, kalászaival együtt ennél kicsivel nagyobb magasságot elérő terjedő tövű díszfű.

Rendkívül mutatós növény köszönhetően kékeszöld árnyalatú, hegyes, hosszú leveleinek, valamint a nyár első felétől pompázó barnás, bézs színű kalászainak. Jól mutat szoliterként, valamint alkalmas rézsűk beültetésére is.

A homoki hajperje egyszerűen nevelhető, nem túl igényes növény. Jól viseli a szárazságot és a tűző napot is.

Ültetési helyéül, napos és világos helyet egyaránt választhatunk. Talajok közül leginkább a kevésbé kötött, jó vízáteresztő talajokat kedveli. Vízigénye alacsony, nem szükséges öntözni.

19. Aranytarka kálmos (Acorus gramineus ‘Ogon’)

aranytarka kálmos

Kép forrása: Flickr / Szerző: F. D. Richards / Licence: CC BY-SA 2.0

Az aranytarka kálmos (Acorus gramineus ‘Ogon’) alacsony termetű, kb. 30cm-es maximális magasságot elérő rendkívül mutatós díszfű.

Díszítőértékét aranysárga és zöld csíkos levelei, valamint a nyár derekán pompázó torzsavirágzata adja. Ideális növény kerti vízfelületek, tavak, patakok partjára.

Az aranytarka kálmos alacsony fényigényű, vízigényes növény, mely kellemesen meleg környezetben érzi jól magát. Ültetési helyéül félárnyékos, vagy árnyékos, nem tűző napos ültetési helyet válasszunk. Vízigénye miatt rendszeres öntözést igényel.

20. Gyepes sédbúza (Deschampsia cespitosa)

gyepes sédbúza

Kép forrása: Wikipédia / Szerző: Daderot

A gyepes sédbúza (Deschampsia cespitosa) kb. 1méteres maximális magasságot elérő, levélzetével, valamint könnyed hatású, laza kalászaival díszítő díszfű.

Levélzetét vékony, hosszú, kissé bókoló sötétzöld levelek alkotják. Laza, világos színű virágbugáit a nyár első felében hozza. Jól mutat kerti vízfelületek, tavak, patakok partján, fák társaságában.

A gyepes sédbúza egyszerűen nevelhető, azonban jó, ha tudjuk, hogy víz és tápanyagigényes növény. Talajok közül leginkább a tápanyagokban bővelkedő, nedves talajokat szereti.

Meszes talajba, ha egy mód van rá, ne ültessük. Ültetési helyéül napos, világos, esetleg félárnyékos helyet is választhatunk. Vízigénye miatt öntözésre szorul.

Képek forrása: Pixabay.com; Wikipédia / Szerző: Eggmoon; Wikipédia / Szerző: Matt Lavin; Wikipédia / Szerző: Luiyo; Wikipédia / Szerző: Manfred Werner – Tsui; Wikipédia / Szerző: Eric in SF; Wikipédia / Szerző: David J. Stang; Wikipédia / Szerző: Shanmugamp7; Wikipédia / Szerző: Daderot; Wikipédia / Szerző: David J. Stang; Wikipédia / Szerző: Alberto Salguero; Wikipédia / Szerző: Daderot; Flickr / Szerző: RASSIL / Licence: CC BY-SA 2.0; Flickr / Szerző: *FlowerGirl* / Licence: CC BY-ND 2.0; Flickr / Szerző: Leonora (Ellie) Enking / Licence: CC BY-SA 2.0; Flickr / Szerző: Dan Kristiansen / Licence: CC BY-NC-ND 2.0; Flickr / Szerző: F. D. Richards / Licence: CC BY-SA 2.0

Források: Wikipédia – Vörös alangfű; Botanikaland – Indiai köles

Kapcsolódó témák

Comments are closed.