Borbolya (Berberis) gondozása

A borbolya (Berberis) nemzetségbe örökzöld és lombhullató tövises cserjék tartoznak, az ide sorolható fajok száma körülbelül 500.

Cikkünkben 7 borbolya (Berberis) fajt gyűjtöttünk össze, és mutatunk be képekkel és a legfontosabb gondozási tudnivalóikkal együtt.

1. Japán borbolya (Berberis thunbergii) bemutatása, gondozása

Kép forrása: Wikipédia / Szerző: Sage Ross

A japán borbolya (Berberis thunbergii) Kelet-Ázsia és Japán területén őshonos lombhullató cserje, mely apró kerek levelek alkotta levélzetével, valamint a tavasz első felében nyíló sárga virágzatával díszít.

Levelei zöld, sárgászöld és bordó színváltozatban is előfordulnak, ősszel vöröses rózsaszín és narancssárga színűre színeződnek. Nyár végén valamint ősszel élénkpiros színű díszes termést is hoz. A kertészetek, felfelé álló ágrendszerű, oszlopos változatát is forgalmazzák.

A japán borbolya egyszerűen gondozható, igénytelen növény. Ültetési helyéül világos és félárnyékos helyet egyaránt választhatunk. Talajok közül az átlagos kerti talaj is megfelelő, ha vízáteresztő képessége is megfelelő.

Az idősebb példányok jól viselik a szárazabb időszakokat, a fiatalabb növényeket célszerű öntözni. Külön metszést nem igényel, de a beteg, vagy elpusztult hajtásokat mindenképpen vágjuk le.

Ha vissza akarjuk valamilyen okból metszeni, azt mindenképp a virágzás után tegyük. Szaporítani nyáron lehet magvetéssel, vagy félfás dugványról. 

2. Japán vérborbolya (Berberis thunbergii f. atropurpurea) bemutatása, gondozása

Kép forrása: Wikipédia / Szerző: Kor!An (Андрей Корзун)

A japán vérborbolya, vöröslevelű japán borbolya (Berberis thunbergii f. atropurpurea) kb. 1,5méteres maximális magasságot elérő lombhullató cserje mely, levélzetével, virágaival, valamint termésével egyaránt díszít. 

Ívelt hajtásain tövisek, valamint kerekded, pirosas színű levelek sorakoznak, melyek színe ősszel még intenzívebb lesz. Apró sárga virágok alkotta, illatos virágzatában tavasszal gyönyörködhetünk.

A virágokból piros színű, gömb alakú termések fejlődnek, melyek, a kissé szürke téli hónapokban ékesítik kertünket, és a madarakat is ellátják elemózsiával.

A japán vérborbolya leginkább nyírott sövényként, valamint szoliter növényként ültethető kertünkbe. A kertészetek törpe változatát is forgalmazzák.

A japán vérborbolya viszonylag egyszerűen nevelhető növény, ültetési helyéül félárnyékos valamint napos helyet is választhatunk, utóbbi helyen érzi magát igazán jól.

A talaj típusával szemben nem válogatós, jó vízáteresztő, teljesen átlagos kerti talajban is szépen fejlődik. Vízigénye átlagos, a fiatalabb növényeket érdemes rendszeresen öntözni.

Külön metszést nem igényel, elég levágni a beteg, vagy idős ágakat. Ha mégis visszametszenénk azt a virágzás után tegyük. Kártevőkre és betegségekre nem érzékeny, bár esetenként felütheti fejét lisztharmat. Szaporítani magról, és félfás dugvánnyal is lehet.

3. Júlia borbolya (Berberis julianae) bemutatása, gondozása

Kép forrása: Wikipédia / Szerző: Wouter Hagens

A Júlia borbolya (Berberis julianae) Kína középső területeiről származó cserje, mely virágával, termésével egyaránt komoly díszítőértéket képvisel. Kusza, sűrű ágrendszerét alkotó hajtásain hosszúkás, fogazott szélű zöld levelek, a levelek tövében tövisek sorakoznak.

Levelei ősszel rózsaszínes-piros árnyalatban játszanak. Tavasszal nyílnak élénksárga virágai, ősszel pedig kifejlődnek világoskék, matt felületű bogyós termései. A felnőtt növény, akár 3méteres magasságot is elérhet, de metszéssel alacsonyabb nyírott sövénnyé nevelhető.

A Júlia borbolya egy igazán ellenálló, egyszerűen nevelhető növény, jól viseli a szárazságot, a városi klímát, valamint a kevés fényt is. Ültetési helyéül, napos és árnyékos helyet egyaránt választhatunk. A talaj típusára nem kényes, szinte bármilyen talajban szépen fejlődik. A szárazságot jól tűri.

Ha metszeni szeretnénk, azt a virágzás utánra időzítsük. Kártevőkre nem érzékeny, betegségek közül néha a lisztharmat okozhat problémát. Szaporítani dugványozással lehet félfás, vagy fás dugvánnyal.

4. Sóskaborbolya (Berberis vulgaris) bemutatása, gondozása

Kép forrása: Flickr / Szerző: gailhampshire / Licence: CC BY 2.0

A sóskaborbolya (Berberis vulgaris) kb. 3 méteres maximális magasságot elérő, tövétől elágazó, tövises lombhullató cserje, mely egész Európában, így hazánkban is elterjedt.

Ősszel beérő savanykás termései emberi fogyasztásra is alkalmasak, a népi gyógyászatban is használták őket, különböző bajok orvoslására. A sóskafa és közönséges borbolya néven is ismert növény levélzetét tojásdad formájú, fogazott szélű levelek alkotják.

Sárga színű, méhcsalogató virágai fürtökben nyílnak tavasz végén. Hosszúkás, rózsaszínes piros árnyalatú bogyós termései őszre fejlődnek ki és érnek be.

A sóskaborbolya egyszerűen gondozható, nem túl igényes növény, mely napos, világos, vagy félárnyékos helyre egyaránt ültethető. Talajok közül a jó vízáteresztő, semleges vagy lúgos talajokat kedveli leginkább. Tolerálja a rosszabb minőségű talajokat is.

Metszeni nem szükséges, elég csak akkor, ha alakítani szeretnénk, vagy eltávolítani az elöregedett ágakat. Szaporítani a sarjak leválasztásával, dugványozással és magról is lehet.

5. Törpe ezüstös borbolya (Berberis candidula ‘Jytte’) bemutatása, gondozása

Kép forrása: Wikipédia / Szerző: Salicyna

A törpe ezüstös borbolya (Berberis candidula ‘Jytte’) kb. 1méteres maximális magasságot elérő, gömbölyű formájú cserje. Hajtásain tövisek, valamint hosszúkás, olajzöld színű, fényes felületű levelek sorakoznak, melyek szélei, kicsit csavarodnak.

Díszítőértékét májusban pompázó sárga virágai, valamint kékeslila színű, matt felületű termései adják melyek később fejlődnek ki. Szoliter növényként, valamint alacsony sövényként is megállja a helyét.

A törpe ezüstös borbolya egyszerűen nevelhető, ellenálló, igénytelen növény. Ültetési helyéül, napos, világos és félárnyékos helyet egyaránt választhatunk.

A talaj típusára egyáltalán nem kényes, az átlagos kerti talajban is szépen fejlődik. Jó szárazságtűrő képességű növény.

6. Ottawai vérborbolya (Berberis x ottawensis f. purpurea) bemutatása, gondozása

Kép forrása: Wikipédia / Szerző: Arz

Az ottawai vérborbolya vagy ottawai borbolya (Berberis x ottawensis f. purpurea) kb. 2-2,5 méteres magasságot elérő ívelt ágrendszerű, tövises, sűrűn bokros lombhullató cserje. Kertekbe és parkokba egyaránt ültethető rendkívül ellenálló és mutatós, kissé terebélyes növény.

Levélzetét ovális vagy kerekded, matt felületű, sötét bíbor színű levelek alkotják. Sárga virágai a tavasz folyamán nyílnak. Piros színű, fényes termései őszre fejlődnek ki.

Az ottawai vérborbolya napos, világos vagy félárnyékos helyen, jó vízáteresztő, egyéb szempontból átlagos kerti talajba ültetve is jól fejlődik. Jól bírja a téli fagyokat, a nyári száraz időszakokat és a városok szennyezett levegőjét is.

Metszeni elég csak akkor, ha szeretnénk alakítani, vagy eltávolítani az elöregedett ágakat. Kártevőkre nem érzékeny, betegségek közül időnként a lisztharmat károsítja. Szaporítani dugványozással lehet.

7. Darwin-borbolya (Berberis darwinii) bemutatása, gondozása

Kép forrása: Wikipédia / Szerző: Michael Wolf

A Darwin-borbolya (Berberis darwinii) nyíratlan sövény nevelésére alkalmas, egyszerűen nevelhető, lassú növekedésű, terebélyes, örökzöld cserje, mely Dél-Amerikában őshonos.

Levélzetét fényes, sötétzöld, cakkos szélű levelek alkotják, melyek sűrű lombozatot képeznek. Narancssárga színű, apró virágai, tömött fürtöt alkotnak, tavasszal nyílnak. Nyárra fejlődnek ki, hamvas-kék termései.

A Darwin-borbolya napos, világos vagy félárnyékos helyen, jó vízáteresztő talajba ültetve fejlődik legszebben. Szaporítani dugványozással lehet.

Képek forrása: Wikipédia / Szerző: Sage Ross; Wikipédia / Szerző: Kor!An (Андрей Корзун); Wikipédia / Szerző: Wouter Hagens; Flickr / Szerző: gailhampshire / Licence: CC BY 2.0; Wikipédia / Szerző: Salicyna; Wikipédia / Szerző: Arz; Wikipédia / Szerző: Michael Wolf