Cikász gondozása és szaporítása – Útmutató

A japán cikász (Cycas revoluta), amely a cikászfélék családjába tartozik, egy Délkelet-Ázsia és Japán területén honos, dekoratív levélzetű növény. Habár köznyelvben gyakran cikász pálmaként emlegetik, ez a megnevezés félrevezető, mivel rendszertanilag nincs köze a pálmákhoz, csupán a külsejük hasonló.

A növény fő díszét, a törzsén növekvő szárnyalt levelek jelentik, melyek tollszerű hatást keltenek, és látványos üstökbe rendeződnek. Ez a páratlanul szép szobanövény rendkívül lassú növekedésű, még ideális körülmények között is csak néhány centimétert növekszik évente.

Ha megfelelően gondozzuk, a cikász, hosszú évekig otthonunk szemet gyönyörködtető dísze lehet. Cikkünk további részében részletesen bemutatjuk a gondozását, a legfontosabb növényvédelmi tennivalókat, valamint a szaporítás menetét is.

A cikász igényei és gondozása

A cikász számára ideális környezet világos, meleg és párás, ugyanakkor a tűző naptól védett. A közvetlen, erős napfény károsíthatja érzékeny leveleit, míg árnyékos helyen a levélzet ritkábbá válhat. Nyáron akár a szabadban is tarthatjuk, télen egy hűvösebb, 12-15 °C-os szobában helyezzük el.

Fontos, hogy védjük a huzattól, a hőmérséklet-ingadozástól és a hidegtől, ezért nem javasolt légkondicionált vagy fűtőtesthez közeli helyen tartani. A magas páratartalom, melyet rendszeres párásítással biztosíthatunk, nélkülözhetetlen a növény egészséges növekedéséhez.

A cikász öntözése megköveteli a körültekintést: nyáron a talajt egyenletesen nedvesen kell tartani, míg télen kevesebb vízre van szüksége. Óvakodjunk a túlöntözéstől, mivel a pangó víz, gyökérrothadást okozhat. Tavasztól-nyár végéig kéthetente célszerű mérsékelt töménységű tápoldattal tápoldatozni.

A cikász lassú növekedése miatt, az átültetést elég 2-5 évente elvégezni. Az átültetés során, jó vízáteresztő képességű, tápanyagokban gazdag és laza szerkezetű talajt használjunk. Homok hozzáadásával lazíthatjuk az ültetőközeget, de a kaktuszoknak vagy pálmáknak szánt földkeverék is megfelelő választás lehet.

Nem szabad elfeledkezni a megfelelő cserép kiválasztásáról sem. Mivel a növény érzékeny a pangó vízre, és a túlzottan nedves talajra, a cserépnek rendelkeznie kell vízelvezető nyílásokkal. A terrakottacserép vagy a mázatlan kerámia kaspó ideális választást jelent, ugyanis porózus anyaguk segít elkerülni a talaj túlzott nedvesedését.

Hogyan metsszük a cikászt?

A cikász metszése kulcsfontosságú a növény egészséges növekedése, és rendezett megjelenése szempontjából, ugyanakkor fokozott körültekintést igényel. Metszeni csak akkor szabad, ha a levelek teljesen megbarnultak, mivel a sárguló levelek, bár esztétikailag kevésbé vonzók, továbbra is tápanyagokat biztosítanak a növény számára.

A korai metszés, különösen a még sárguló levelek eltávolítása, csak ront a növény állapotán, és további sárgulást idézhet elő.

Ha valamilyen okból el kell távolítanunk egy levelet, a legbiztonságosabb módszer, ha a növény alsó részén vágjuk le. Mindig éles és sterilizált eszközöket használjunk a metszéshez, hogy elkerüljük a betegségek terjedését!

Gyakori betegségek és kártevők

A cikász, bár viszonylag ellenálló szobanövénynek számít, időnként különböző kártevők és betegségek támadhatják meg. A leggyakoribb kártevői közé tartoznak a pajzstetvek és a takácsatkák, melyek ellen hatékonyan alkalmazható a Neem olaj, súlyosabb esetekben bevethetők az üzletekben kapható rovarölő szerek is.

Fontos megjegyezni, hogy ezek a kártevők, kedvelik az alacsony páratartalmat, így a levegő párásításával megelőzhetjük a megjelenésüket.

A cikász egyéb problémái, általában a nem megfelelő gondozási körülményekből erednek. A hervadó és lehulló levelek gyökérrothadásra utalnak, amit a túlöntözés és a túlságosan tömör talaj okozhat. Ilyen esetekben távolítsuk el a beteg leveleket, kezeljük a növényt gombaölő szerrel, és ültessük át laza szerkezetű talajba.

A levelek sárgulása gyakori jelenség, különösen az idősebb, külső leveleknél. Ez természetes folyamat, így a leveleket csak akkor kell eltávolítani, ha teljesen megbarnultak. A levélsárgulásért a kártevők is felelősek lehetnek, azonban, ha a növényen nem találunk rovarokat, akkor mangánhiány is állhat a probléma hátterében.

Egy másik gyakori betegség a korompenész, ami a kártevők váladékán alakul ki. Ha a leveleken és a szárakon kis fekete foltokat észlelünk, valószínűleg korompenészről van szó, amelyet vízzel egyszerűen eltávolíthatunk.

A cikász szaporítása

A cikász szaporítása kétféle módszerrel lehetséges: magról vagy az oldalhajtások leválasztásával. Mindkét folyamat lassú és türelmet igényel, különösen igaz ez a magvetésre, a sikeres csírázás ugyanis egyáltalán nem garantált.

A magvetéshez, töltsünk meg cserepeket virágföld és homok keverékéből álló ültetőközeggel, és ültessük el a magokat. A csírázáshoz szükséges optimális körülmények fenntartása érdekében, gondoskodjunk róla, hogy a talaj hőmérséklete körülbelül 30 °C legyen.

A talajt egyenletesen nedvesen, de nem túl vizesen kell tartani, mivel a magok elrohadhatnak. Még ideális feltételek mellett is több hónapot vesz igénybe, amíg az első hajtások megjelennek.

A cikász oldalhajtásokat is hoz, amelyeket leválasztás után, külön cserepekbe ültethetünk. Éles, steril olló vagy kés segítségével vágjuk le a hajtásokat, és hagyjuk őket néhány napig árnyékos helyen száradni, így a vágás helye megkeményedik, ezzel megakadályozhatjuk a betegségek kialakulását.

Az oldalhajtásokat laza szerkezetű földkeverékkel töltött virágcserepekbe ültessük el. A gyökeresedéshez magas hőmérséklet szükséges, ezért a kellemesen meleg környezet fenntartása kulcsfontosságú a sikeres szaporításhoz. A szaporított növények öntözése során fontos, hogy a talajt nedvesen tartsuk, a túlöntözést azonban kerüljük.

Bízunk benne, hogy sikerült néhány hasznos tanácsot adnunk a cikász gondozásához és szaporításához. Ha tetszett ez a cikk, oszd meg ismerőseiddel is!

Kép forrása: Dreamstime.com