A császárfa bemutatása
A császárfa (Paulownia tomentosa) Kína területéről származó, kb. 10-20 méteres magasságot elérő, széles lombkoronájú fa. Európába Japánon keresztül jutott el, nevét Anna Pavlovna Romanováról kapta.
Eredeti élőhelyén jelentős szerepe van az erdőművelésben, fáját épületekhez és tüzelőként is hasznosítják, valamint a talajpusztulás ellen is küzdenek az ültetésével. Magyarországon jellemzően díszfaként ültetjük, parkokban, a Gellért-hegyen és a Budai Arborétumban is találkozhatunk vele.
Teljes pompájában, kb. 8-10 éves korától kezdve csodálhatjuk meg, ekkor kezd el virágozni. Kékeslila virágai a lombfakadás előtt borítják el ágait.
Később termést is hoz, mely eleinte zöldes színű, később bebarnul. Szépsége miatt elsősorban szoliterként érdemes ültetni. Gyors növekedés jellemzi, a fiatal példányok, akár évente 2 métert is nőhetnek.
A császárfa jó ellenálló képességű fa, elviseli az átmeneti szárazabb időszakokat, a városok kedvezőtlen klímáját és szennyezett levegőjét. Szereti a világos, meleg környezetet.
Ültetési helyéül tűző napos és világos helyet egyaránt választhatunk. A talaj típusára nem igazán kényes, bár legjobban, a tápanyagban gazdag talajokat szereti. Jó, ha tudjuk, hogy a talaj nedvességét és tápanyagkészletét maradéktalanul felhasználja növekedéséhez.
A fiatal példányok érzékenyek a téli fagyokra, ezért óvni kell őket takarással, vagy hajtáscsúcs visszavágással, melyet szeptemberben kell elvégezni. Szaporítani magvetéssel, vagy gyökérdugványról lehet.
Ahogy az előbbi kis bevezetőből is látszik, a császárfa díszítőértékén túl, számos hasznos tulajdonsággal rendelkezik, az indokoltnál azonban, kissé nagyobb felhajtás övezi ezt a növényt.
Egyes források egyenesen csodafaként aposztrofálják, és nem említik azt a pár negatívumot, ami felmerülhet a császárfa ültetésekor, illetve azt követően.
A császárfa ültetésének előnyei és hátrányai
A császárfa egyik leginkább hangsúlyozott pozitív adottsága a rendkívül gyors növekedés. A gyors növekedés, mint állítás megállja a helyét, azonban ehhez több feltételnek kell teljesülni.
A növekedés tápanyagigényes és vízigényes folyamat, a fa erősen igénybe veszi a termőtalajt, igazi talajzsaroló növény. Az idősebb példányok jó szárazságtűrő növények, a fiatal példányok fejlődéséhez, azonban sok vízre van szükség. A gyors növekedéshez szükséges tápanyag mennyiség biztosítására érdemes a császárfa lehullott lombját a fa alatt hagyni.
A rendkívüli növekedésnek a fagyok is gátat szabhatnak, a fiatal példányok, főként, ha nem gondoskodunk téliesítésről, akkor visszafagyhatnak. Az viszont kétségtelen, hogy az idősebb példányok, már jó fagyűrők.
Gyors növekedésű fafajokat a császárfán kívül is találunk, melyek hasonló növekedésűek és kevésbé tájidegenek, szépen illeszkednek a hazai kertekbe és kevésbé használják ki a talajt.
Elsőre nagyon pozitív adottságnak tűnhet a császárfa kiváló alkalmazkodó képessége, azonban éppen emiatt, a Föld egyes országaiban, például az USA-ban és Japánban, ahol nagyobb mennyiségben telepítették, kiszorította az adott területről a honos növényeket, ezekben az országokban invazív növénynek számít.
Magyarországon ettől még nem kell tartani, egy-egy kertbe, parkba ültetett példány nem okoz gondot, a tömeges ültetés azonban átgondolandó.
Számos más tulajdonság is kiemelésre kerül, ha a császárfáról van szó, ilyenek: a talajerózió elleni küzdelemben betöltött szerepe, porcsapdaként való ültetése, tüzelőanyagként kiváló fája, valamint kiváló szennyezőanyag megkötő és oxigéntermelő adottsága is.
Utóbbi adottsága miatt a Paulownia elongata és a Paulownia fortunei keresztezéséből létrehozott hibridet Oxyfa néven forgalmazzák. A fent említett pozitívumok léteznek, azonban gyakran inkább az egyes hibridek, mintsem az alapfaj jellemzői.
Összegzésként elmondható, hogy a császárfa egy tényleg figyelemre méltó adottságokkal rendelkező, dekoratív fa, azonban néhány negatívummal is szembesülhetünk, ha csak a hangzatos hirdetések, a túlhangsúlyozott előnyös tulajdonságok miatt ültetjük a kertbe.
Képek forrása: Pixabay.com