japán szentfa

A japán szentfa (Nandina domestica) bemutatása, gondozása

A japán szentfa (Nandina domestica) kb. 1-1,5 méteres magasságot elérő, felálló habitusú, ritkás ágrendszerű örökzöld cserje, mely eredeti élőhelyén Japánban rendkívül népszerű növénynek számít.

Levélzetével, virágával és termésével egyaránt díszítő cserje, mely mérsékelten fagytűrő, így védett helyen, városi klímán hazánkban is átvészelheti a telet. A növény levélzetét lándzsa alakú, összetett levelek alkotják, melyek ősszel bíboros színárnyalatot kapnak.

Virágbugái, melyeket megannyi kicsi, csillag alakú fehér virág alkot, kora nyáron nyílnak. A virágokból fejlődnek ki őszre piros színű, bogyós termései, melyek nagyon sokáig díszítik a növényt.

A japán szentfa, napos, világos, vagy félárnyékos védett helyen, tápanyagban gazdag, jó vízelvezető, kissé nyirkos talajban fejlődik legszebben. Túlságosan lúgos talajba ne ültessük, mivel klorózis jelentkezhet.

Fagyérzékenysége miatt, az ország melegebb vidékein érdemes kísérletezni a kiültetésével, ilyenkor is óvjuk lombtakarással a fagyoktól.

Örökzöld növény, azonban az erősebb fagyok hatására, a lomb egy része lehullik. Ha elfagyna, tavasszal metsszük vissza, az idősebb növényekre jellemző felkopaszodás szintén metszéssel korrigálható.

Kártevőkre és betegségekre nem kimondottan érzékeny. Szaporítani dugványozással és magról lehet.

Kép forrása: Flickr / Szerző: Kai Yan, Joseph Wong / Licence: CC BY-NC-SA 2.0

Forrás: Botanikaland

Comments are closed.

Friss cikkek innen:Örökzöldek