Közönséges mandula (Prunus dulcis) gondozása

A közönséges mandula (Prunus dulcis) bemutatása, gondozása

A közönséges mandula (Prunus dulcis) kb. 4-8 méteres maximális magasságot elérő lombhullató fa, mely Nyugat-Ázsiában, a mediterrán régió keleti részétől egészen Pakisztánig előfordul.

Ágai sűrű, szabálytalan lombkoronát alkotnak. Levélzetét keskeny, hosszúkás, merev levelek alkotják. Fehér vagy halványrózsaszín virágai kora tavasszal, a lombfakadás előtt nyílnak. Termései szeptember-október környékén érnek be.

Megkülönböztetünk édes mandulát (Prunus dulcis var. dulcis) és keserű mandulát (Prunus dulcis var. amara), utóbbit nem javasolt fogyasztani  mivel magja 3-5% ciántartalmú glikozidot, amygdalint tartalmaz, ami nagy mennyiségben mérgező.

A közönséges mandula, napos, világos, kellemesen meleg helyen, nem túl kötött, jó vízáteresztő talajba ültetve fejlődik legszebben. A pangó vizet, túlságosan kötött talajt nem bírja. Meszes talajba is bátran ültethetjük. Jól viseli a szárazságot.

Virágait már az enyhébb fagyok is károsíthatják. Metszése az alakító metszést, valamint a későbbi koronaritkítást foglalja magában. Kártevők közül időnként megtámadhatják a pajzstetvek, levéltetvek, hernyók és a takácsatkák.

Betegségek közül a lisztharmat, a levélfoltosodás és a verticilliumos hervadás fordulhat elő. Szaporítani szemzéssel és oltással lehet.

Kép forrása: Pixabay.com

Források: Hobbikert, Botanikaland