Majomfa (Pozsgafa) gondozása és szaporítása – Útmutató

A Crassula nemzetség világszerte mintegy 300 fajjal képviselteti magát, amelyek közül a Dél-Afrikában őshonos majomfa (Crassula ovata), és a Crassula arborescens, vagyis a fatermetű pozsgafa, váltak a legnépszerűbb szobanövényekké.

A varjúhájfélék családjába tartozó, pozsgafa néven is ismert majomfa különösen nagy népszerűségnek örvend, mivel bonsaiként is nevelhető, dekoratív megjelenésével – húsos leveleivel és esztétikus formájával – pedig bármelyik otthonnak különleges dísze lehet.

Érdekességként érdemes még megemlíteni, hogy a névhasonlóság miatt, a köznyelvben ezt a növényt gyakran összekeverik a majomkenyérfával, amely valójában egy nagyméretű, Afrikában őshonos fa, és nem áll rokonságban a szobanövényként tartott majomfával.

A pozsgafa nemcsak esztétikai szempontból értékes, hanem hosszú életű szobanövényként is kitűnik a zöld lakásdíszek sorából. Megfelelő gondozás mellett évtizedekig díszítheti otthonunkat, sőt idővel fehér vagy rózsaszín árnyalatú virágokkal is megajándékozhat bennünket.

Cikkünk további részében részletesen bemutatjuk a majomfa gondozásával kapcsolatos legfontosabb tudnivalókat, kitérünk a növényvédelemre, valamint a szaporításra is.

A majomfa igényei és gondozása

A majomfa számára világos, de nem tűző napos helyet kell választanunk, ne rakjuk például egy déli ablakba, ahol az erős napsugarak károsíthatják. A tavaszi és nyári időszakban kellemesen meleg, míg télen hűvösebb, körülbelül 10 °C körüli hőmérsékletet igényel.

Nagyon fontos, hogy télen ne kerüljön meleg helyre, mivel a kevesebb fény, és a magas hőmérséklet hatására megnyúlhat, valamint a leveleit is elveszítheti. Nyáron akár szabadban is tartható, esőtől védett helyen.

A pozsgafa a nyári időszakban rendszeres, körültekintő öntözést igényel, a talaj legyen kissé nyirkos. Ha szabadban tartjuk, a párologtatás miatt, valamivel több vízre van szüksége. Télen csak minimálisan öntözzük, a földje legyen szinte teljesen száraz.

Fontos, hogy kerüljük a túlöntözést, mivel ez a levelek sárgulásához és gyökérrothadáshoz vezethet. Tápoldatozni elég csak a nyári hónapokban, ilyenkor havonta adjunk a növénynek kaktusztápoldatot. A száraz levegőre nem érzékeny, ezért nem szükséges párásítani.

A majomfa nem igényel gyakori átültetést, a kisebb növényeket két-háromévente, míg a nagyobbakat négy-ötévente érdemes átültetni, lehetőleg tavasszal. A legjobb választás az agyag vagy terrakotta cserép, amely segít megelőzni, hogy a talajban megrekedjen a felesleges nedvesség.

Az átültetéshez jó vízáteresztő képességű, laza szerkezetű földkeveréket használjunk, például B típusú virágföldet homokkal keverve, vagy kaktuszok és szukkulensek számára kifejlesztett speciális ültetőközeget.

Az átültetés során finoman emeljük ki a pozsgafát a cserépből, és óvatosan távolítsuk el az elhasználódott virágföldet. Az elkorhadt vagy elhalt gyökereket steril, éles eszközzel vágjuk le, és a vágás helyét kezeljük gombaölő szerrel.

Állítsuk a növényt az új cserépbe, és terítsük szét egyenletesen a gyökérzetét, majd töltsük fel friss virágfölddel. Az átültetés utáni első héten kerüljük az öntözést, ezzel csökkentő a gyökérrothadás kialakulásának esélye.

Gyakori betegségek és kártevők

A majomfa, bár viszonylag könnyen kezelhető szobanövény, időnként különböző kártevők, például pajzstetvek, viaszos pajzstetvek és takácsatkák is megtámadhatják. A legtöbb szukkulenshez hasonlóan, ez a növény is érzékeny a rovarölő szerekre és az olajokra, ezért a kártevőket alkohollal átitatott vattapamaccsal érdemes eltávolítani.

A pozsgafa gondozása során a legtöbb problémát a nem megfelelő öntözés, a kevés fény, és a kedvezőtlen hőmérsékleti viszonyok okozzák. Télen, ha a növény túlságosan meleg helyen van, hajtásai megnyúlhatnak, és levélvesztés is bekövetkezhet.

Ilyenkor a megoldás a növény áthelyezése világos, de a korábbinál hűvösebb, körülbelül 10 °C körüli helyiségbe. Fényhiány esetén szintén előfordulhat levélhullás, ekkor a növénynek több, legalább napi hat órán át tartó közvetett fényre van szüksége.

A majomfa húsos levelei jelentős mennyiségű nedvességet képesek tárolni. Ha a levelek fonnyadni, ráncosodni kezdenek, vagy lehullanak, az arra utalhat, hogy a növény nem kap elegendő vizet.

Amennyiben a növény levelei tömegesen sárgulni kezdenek, akkor túlöntözésre gyanakodhatunk, egy-két levél még nem jelent problémát. Csökkentsük az öntözés gyakoriságát, és ellenőrizzük a növény gyökérzetét, hogy nem alakult-e ki gyökérrothadás.

A majomfa szaporítása

A majomfa dugványozással szaporítható a legegyszerűbben, amelyet fejdugvány és levéldugvány segítségével is elvégezhetünk a nyári hónapokban. Nézzük először, hogyan készíthetünk fejdugványt!

A fejdugvánnyal történő szaporításhoz, vágjunk le a növényről, egy legalább 5 centiméteres egészséges darabot, éles, tiszta vágóeszközzel. Ezt követően néhány napig hagyjuk, hogy a dugvány meleg helyen száradjon, így a vágás helye behegesedik, ami segít csökkenteni a betegségek kialakulásának esélyét.

Mártsuk a dugvány végét gyökereztető hormonba, és ültessük el, homok és virágföld keverékébe, a talaj lazítására perlitet is használhatunk. Az elültetett dugványt mérsékelten öntözzük, ideális körülmények mellett, néhány hét alatt meggyökeresedik.

Ha levéldugványok segítségével szeretnénk szaporítani a növényt, válasszunk le leveleket a szárukkal együtt, majd ezeket is hagyjuk száradni a korábban ismertetett módon. A leveleket nem szükséges mélyre elültetni, helyezzük őket a talajra úgy, hogy érintkezzenek az ültetőközeggel.

A levéldugványokat tegyük világos, meleg helyre és tartsuk őket, mérsékelten nedvesen, vízzel való permetezéssel. Ha mindent jól csináltunk, a levelek széleinél megindul a gyökérképződés, és pici növények is megjelennek.

Bízunk benne, hogy sikerült néhány hasznos tanácsot adnunk a majomfa gondozásához és szaporításához. Ha tetszett ez a cikk, oszd meg ismerőseiddel is!

Kép forrása: Freepik.com