Tollborzfű (Pennisetum) gondozása

Ebben az írásunkban 2 tollborzfű (Pennisetum) fajt gyűjtöttünk össze, és mutatunk be képekkel és a legfontosabb gondozási tudnivalóikkal együtt.

1. Tollborzfű (Pennisetum alopecuroides) bemutatása, gondozása

A tollborzfű, lámpatisztítófű vagy szökőkútfű (Pennisetum alopecuroides) alacsonyabb termetű, valamivel több, mint 1 méteres maximális magasságot elérő mutatós díszfű.

Kép forrása: Wikipédia / Szerző: Eggmoon

Fő díszítőértékét, a kellemes, lágy tapintású, hengeres alakú bugái adják, melyek világosbarna és bordós színűek is lehetnek. Látványukban nyár végétől kezdve gyönyörködhetünk.

Levélzetét nagyon vékony, bókoló sötétzöld, vagy lilás árnyalatú fényes levelek alkotják, melyek ősszel, sárgás-barna színben játszanak.  A tollborzfű helyigényes növény, ültetésénél nagyobb ültetési távolság javasolt.

A tollborzfű átlagos igényű növény. Ültetési helyéül, napos, világos és félárnyékos ültetési helyet is választhatunk. A talaj típusával szemben nem kényes, legfontosabb szempont, hogy jó vízáteresztő talajba ültessük.

Vízigénye szintén átlagos, mérsékelt öntözést igényel. Mérsékelten fagyérzékeny, ezért télen takarással kell óvni.

Visszavágásra, tavasz elején lehet sort keríteni. Érdemes kb. 5 évente kezelésbe venni, és elvégezni egy alaposabb ritkítást is. Szaporítani tőosztással, valamint magról is lehet.

2. Indiai köles (Pennisetum glaucum) bemutatása, gondozása

Kép forrása: Wikipédia / Szerző: Shanmugamp7

Az indiai köles (Pennisetum glaucum) magas termetű, hazánkban egynyári növényként nevelt növény, mely közeli rokonságban áll a tollborzfűvel. Az indiai díszköles, torzsás köles, vagy gyöngyköles néven is ismert növény az egyik legrégebben termesztett gabonafélének számít.

Érdekessége, hogy meleg, száraz nyarakon fejlődik igazán intenzíven, hűvösebb, csapadékos nyarakon visszafogottan növekszik.

Fő díszét gyékényszerű virágzatai adják, melyek a nyár közepén nyílnak a növény mereven felfelé álló szárain. A virágokból fejlődnek ki vöröses-barna színű, gömb alakú termései, melyek a madarak számára kedvelt csemegét jelentenek.

Az indiai köles napos, világos helyen, jó vízáteresztő, tápanyagban gazdag talajba ültetve fejlődik legszebben, de tolerálja az átmeneti szárazságot, valamint a gyengébb minőségű talajokat is. Levelei eleinte zöld színűek, napos, világos helyen nyerik el későbbi szép, bordós árnyalatukat.

Enyhébb teleken takarással átteleltethető, de inkább egynyári növényként érdemes tekinteni rá. Betegségekre és kártevőkre nem kimondottan érzékeny, de időnként megtámadhatják a levéltetvek. Szaporítani magról lehet.

Képek forrása: Wikipédia / Szerző: Eggmoon; Wikipédia / Szerző: Shanmugamp7

Forrás: Botanikaland – Indiai köles