Almafa metszése – Részletes útmutató

Az almafa talán a legnépszerűbb gyümölcsfa a magyar kertekben. Egy újonnan ültetett példány azzal állítja a gazdáját kihívás elé, hogy vajon sikerül-e helyesen kialakítani a kiválasztott koronaformát, míg egy régi, telek végében lévő öreg fa azzal, hogy végül sikerül-e sok-sok munkaóra alatt megfelelően megifjítanunk.

A következő néhány bekezdésben igyekeztünk összegyűjteni néhány népszerű koronaforma kialakítását és fenntartását, de röviden kitérünk az idősebb, elhanyagot almafák metszésre is.

Alma – termőkaros orsó alakító metszése M9 és M4 alanyon

Ez egy házikertbe ideális kombináció, mert egy gyenge növekedésű, viszonylag alacsony (kb. 2,5 méter 10 évesen) fát kapunk végeredményül, ami könnyen kezelhető. Ez a típus is rendelkezik sudárral, viszont azon nem vázágakat alakítunk ki, hanem szórt állású termőkarokat.

Ősz

A fát ültetésénél mindenképp karóznunk kell, mert később is csak viszonylag gyenge gyökeret nevel. Ha suhángból indulunk ki, akkor nekünk kell a törzsmagasságot és a termőkarok helyét meghatároznunk. Az előbbi kb. 50 cm hosszúságú legyen. E felett még 4 vagy 8 rügyet hagyjunk meg, attól függően, hogy gyengébb vagy erősebb suhángot kaptunk-e (001).

Suháng (001) / Kép forrása: CityGreen.hu / Szerző: Szigeti Emil

Tavasz

Egyetlen dolgunk, hogy a törzset (50 cm!) megtisztítjuk a hajtásoktól kb. 10 cm-es állapotukban (002).

Suháng (002) / Kép forrása: CityGreen.hu / Szerző: Szigeti Emil

Július

A következő feladatunk a törzs felett kifakadt hajtások irányítása, kötözése. A középső, legerősebb hajtásból kell továbbnevelnünk a fa sudarát. Ha a hajtás iránya eltérne a függőlegestől, kötözzük ki. A többi hajtást valamilyen puha kötözőanyaggal közel vízszintes állapotban kell rögzítenünk.

Figyeljünk arra, hogy a hajtások csúcsát nehogy túlságosan lehúzzuk, mert ebben az esetben az ív legfelső pontján nagyon erős hajtást kapunk majd a későbbiekben (003).

Termőkaros orsó (003) / Kép forrása: CityGreen.hu / Szerző: Szigeti Emil

Második év, tavasz

Ekkor a sudárnak és a termőkaroknaka végét kell visszametszenünk, néhány rügy hosszúságban. Ezen kívül a lehajtott karok felső részéből előtörő hajtásokat is csípjük vissza.

Harmadik év

Ekkorra a fa termőrészein már elég sok vegyes virágrügy képződik. Ennek köszönhetően tömegesen várható termés a fán, aminek a súlya önmagában lehúzza karokat.

A fa sudarának metszését addig folytassuk, míg 2,5-3 m magasságig nem ér, ekkor ezt is hajlítsuk le.

A következő években egyrészt arra kell figyelnünk, hogy ne hagyjuk a koronát túlzottan besűrűsödni. Másrészt a termőkaros orsó termőrészei más koronaformájú almákhoz képest hamarabb kezdenek elöregedni. Ezért kiemelt fontosságú, hogy a termőrészeket folyamatosan ifjítsuk.

Általánosságban elmondható, hogy 5-6 év után már számottevően legyengülnek a termőgallyak.

A termő almafák metszése

A termő almák metszését két csoportra oszthatjuk. Ritkítás estén nagy tömegű részt távolítunk el, de kevés vesszőt és rügyet metszünk le, míg vesszők metszése esetén pont fordítva: kevés farészt, viszont sok rügyet távolítunk el.

Ha ebben nem tartunk megfelelő egyensúlyt, évről-évre erősen hullámozhat a fánk által adott terméshozam. Egyszer túl sok termésünk lesz, kevés termőrüggyel, rövid hajtásokkal, míg következő évben éppen fordítva.

Ritkítás

Első lépésként mindig a sérült, beteg részeket távolítsuk el. Ilyenkor a vastagabb darabokat mindig az elágazásoknál metsszük vagy fűrészeljük le.

Következő lépésként ritkítanunk kell a fa koronáját. Ilyenkor legfeljebb 3-4 éves részeket távolítsunk el, idősebbeket ne.

Figyeljünk arra, hogy lefelé álló termőágakból minél többet hagyjunk meg. Sokan feltisztítják a fát, levágják a lehajló gallyakat, ágakat. Pedig almán ezek a részek a legtermékenyebbek.

Ha ezeket meghagyjuk, előfordulhat, hogy a termés már-már a földre ér és alulról meg kell támasztanunk a fát, azonban házikertben ez nem hiba.

Viszont nyugodtan távolítsuk azokat a részeket, amelyek rossz irányban vagy rossz szögben nőnek. Pl. a korona belseje felé növő ágakat vagy a vázágakhoz képest hegyesszögben álló gallyakat.

Ha van lehetőségünk választani, ritkításkor inkább a középső ágat vagy gallyat vágjuk le, mert így egyenletesebb lesz a végeredmény. Fiatal fák esetén kifejezetten fontos, hogy a vezérvessző melletti konkurens vesszőket tőből távolítsuk el.

Ritkításkor tudunk azért tenni, hogy a korona belső részét minél tovább meghagyjuk termőnek. Később úgyis záródik a korona és belül elhalnak a termőrészek, de ha koronában keletkező „lyukak” létrehozása nélkül meg tudjuk oldani, akkor ilyenkor plusz fényhez juttathatjuk a belső részeket.

A vesszők metszése

Fajtától és a fa életkorától függ, hogy szükséges-e évente metszenünk a vesszőkből. Általánosságban minél idősebb a fánk és fajta szerint minél erősebb növekedésű, vastag vesszőket hozó, annál inkább hagyjuk el a vesszők metszését és inkább csak ritkítsuk a koronát.

Például Jonathan esetében, az erős vezérvesszőt a felénél hosszabbra hagyjuk meg. Ha gyengébb, vágjuk vissza erősebben. A többi, alsóbb vesszőt megkurtítjuk kétharmad vagy háromnegyed hosszra, kivéve amiknek a végén átmeneti vagy termőrügy van.

Az eztkövető évben ugyanígy folytatjuk, viszont az előzőleg elágaztatott vesszőkből csak a lefelé állókat hagyjuk meg, úgy, hogy ezek csúcsát visszametsszük. Később ezekből termőág képződik.

Az almafák ifjítása

Lazábban, de mégis az ifjításhoz tartozik a fa sudarának a visszavágása. Általában a második-harmadik ágemelet ágemelet kialakítása után már nem szeretnénk tovább növelni a fánk méretét. Ilyenkor a sudarat az utolsó ágemelet felett visszavágjuk.

Mérsékelt ifjítás akkor válik szükségessé, amikor a fa növekedése komolyabban csökken az életkora előrehaladtával. A határ kb. 15 cm környékén van, ezt a főhajtások növekményénél kell nézni.

Ilyenkor a 2-3 éves részekből távolítunk el, olyan módon, hogy a következő évben nem lesz számottevő terméscsökkenésünk, viszont a 2. évben jelentősen nő majd a termés.

A vázágak végeit és az azokon lévő termőágakat mérsékelten vágjuk vissza. Csonkot ne hagyjunk, a vázágakat egy lehetőleg vízszintes állású ágig ifjítsuk vissza. A termőágakból a korona belseje felé növőket távolítsuk el.

Azzal, hogy a termőrészekről 2-3 éves részeket is levágunk, sok felesleges termőrügyet is eltávolítunk, így jobb lesz a fánk tápanyagellátása és nagyobb lesz a lombfelület, ami segíti a gyümölcs kifejlődését.

A termőrészeket és termőbogokat ifjítás helyett ritkíthatjuk is, de mivel nehéz szakszerűen kivitelezni ezért nem javasolt.

Az erős ifjítás annyiban tér el az előzőektől, hogy 4-5 éves részeket is eltávolítunk. Erre akkor van szükség, ha a fa növekedése már teljesen visszaesett. Ilyenkor akár komplett vázágakat is leváltunk fiatalabb ágakra.

Fontos, hogy az ifjítás csak akkor segít, ha a fa törzse és gyökere is ép. Igen idős fáknál ez a legtöbb esetben nem áll fenn, ezért az a jellemző, hogy az ifjítás ugyan sikeresnek tűnik, mégis, a fa pár év múlva visszaesik a korábbi állapotába.

Elhanyagolt, rosszul metszett almafák, metszési hibák

Az egyik leggyakoribb hiba, amikor az alma vesszőit, termőrészeit a szőlőhöz hasonlóan rövid csapokra metszik. Ennek eredménye kevés termés és rengeteg erős hajtás.

Sudár nélküli fa

ha van rá lehetőség, egy erősebb vázággal pótoljuk. Verjünk karót a fa mellé és ahhoz kössük ki. A sudárpótló ág feletti fás részeket ebben az esetben távolítsuk el. Ha az új sudárral párhuzamosan van hasonló erősségű ág, azt metsszük vissza.

Ha nincs lehetőségünk pótolni a sudarat, akkor neveljük a fát katlan alakúra.
Előfordulhat olyan eset is, hogy egy fát egy darabig metszetlenül hagynak. Ebben az esetben, ha viszonylag formás-szabályos a koronája, igyekezzünk úgy kiritkítani, hogy megfelelő állású vázágak maradjanak a törzsön.

Ha hosszabb ideje elhanyagolt a fa, nehezebb dolgunk van, mert valószínűleg idősebb részeket is le kell vágnunk, amik után nagy, nehezen begyógyuló sebfelületek maradnak.

Ágcsoportos koronájú almafa alakító metszése

A koronaalakítás első lépései attól függenek, hogy milyen oltványt vásároltunk. Az egyik lehetőség, hogy korona nélküli fácskánk van, az ún. suháng. Ekkor a koronavesszőket nekünk kell kialakítanunk.

Ültetés után lemérünk kb. 130 cm-et a törzs mellett, majd innen számolva az 5. rügy felett (biztosítócsap hagyása mellett (004) elmetsszük a suhángot. A legfelső rügyből neveljük majd ki majd függőlegesen a sudarat, a maradék 4 rügyből pedig oldalvesszők lesznek.

Biztosítócsap (004) Kép forrása: CityGreen.hu / Szerző: Szigeti Emil

Tavasszal valószínűleg nem csak ezek a rügyek hoznak majd hajtásokat, hanem a törzsön lévők is. Ha erős, vastag suhángunk van, akkor ezeket kb. 10 cm-es állapotukban távolítsuk el, ha gyengébb, akkor 5-6 leveles állapotukban csípjük őket vissza és majd csak június végén metsszük le őket.

Ha a leendő sudár hajtása már kb. 15 cm hosszú, kössük hozzá a biztosítócsaphoz. (005) Mikor már fásodott és megtartja önmagát, a csapot eltávolíthatjuk.

Biztosítócsap (005) / Kép forrása: CityGreen.hu / Szerző: Szigeti Emil

Ezekkel a lépésekkel eljutottunk oda, hogy koronás oltványunk van. Ha van lehetőségünk, akkor érdemes rögtön ilyet vásárolni, ezzel nyerünk egy évet.

Első metszés – tavasz

Ekkor alakítjuk ki az első ágcsoportot, amely egy sudárból és 4 vázágból áll. Elsőként a sudár vesszőjét válasszuk ki. Ha több lehetőség is adott, akkor a középső, legerősebb, legegyenesebb vesszőt tartsuk meg.

A leendő vázágak vesszejei is legyenek minél erősebbek, de arra is figyeljünk, hogy ne egy pontból eredjenek, hanem egymástól minél távolabb. Emellett az is fontos, hogy a vesszők minél jobban kitöltsék a fa körülötti teret (006).

Suháng (006) / Kép forrása: CityGreen.hu / Szerző: Szigeti Emil

Az ideális eset az, ha a vesszők a törzshöz képest 40-45 fokos szögben állnak. Ha ez nem adott, akkor ezen kitámasztással vagy kötözéssel segíthetünk (007).

Ágcsoportos korona (007) / Kép forrása: CityGreen.hu / Szerző: Szigeti Emil

Előfordulhat olyan eset is, amikor az oltványnak nincs 4 vesszője. Ha csak 1 van, akkor azt vágjuk le, majd innentől úgy végezzük az alakítómetszést, ahogy egy suháng esetében tennénk. Ha adott 2 vagy 3 megfelelő vessző, akkor a hiányzó 1, illetve 2 vesszőt a nyáron előtörő hajtásokból neveljük ki.

A sudarat kb. a felére metsszük vissza (biztosítócsap hagyása mellett). A vezérvesszők közül a leggyengébből kétharmadot távolítsunk el, majd ehhez igazítva a másik három vesszőt is ugyanebben a magasságban metsszük el. Fontos, hogy minden estben egy kifelé álló rügyet hagyjunk meg.

Nyári hajtásválogatás

Ilyenkor a vezérhajtásokat nem metsszük, csak az oldalhajtások hegyét csípjük vissza, mert ez erősíti a gallyat és termőrészek is könnyebben alakulhatnak ki.

Második metszés – tavasz

A sudárvesszőt most is kb. fele hosszúságúra vágjuk vissza. A vele párhuzamosan növő konkurens vesszőket tőből távolítsuk el. A maradék oldalvesszőket ritkítsuk kb. arasznyi távolságra.

Hosszukat 4 rügynyire hagyjuk meg. Ezekből még nem a második ágemelet jön majd létre, hanem termőrészeket igyekszünk kialakítani, amíg fiatal a fa.

A 4 vázgallyon lévő vezérvesszőket egyharmadukra metsszük vissza, kifelé álló rügyre. Az ezekkel párhuzamos konkurenseket tőből távolítsuk el. A többi vesszőt 4 rügy hosszúra hagyjuk meg, viszont ezeket lehetőleg lefelé álló rügyet hagyjunk meg utolsónak.

Második nyári hajtásválogatás

A túl erősen növő hajtások hegyét visszacsípjük. A korona belseje felé növő és a vezérhajtással konkurens hajtásokat tőből eltávolítjuk.

Harmadik metszés – tavasz

Most a sudárvesszőt és az oldalvesszőket is a felére metsszük. A rövid vesszőket, amik a kétéves részeken találhatók, ne metsszük meg csak ritkítsuk ki kb. arasznyi távolságra.

Ha hosszabb vesszők is lennének, akkor azokat kb. a 4. lehetőleg alsó állású rügyig hagyjuk meg. Kivételnek számítanak azok a vesszők, amiknek a végén duzzadt átmeneti vagy termőrügyek vannak, ezeket ne metsszük meg.

Negyedik metszés – tavasz

Ekkor kezdjük meg a második ágcsoport kialakítását. A sudarat ilyenkor az első ágemelettől számított 80-100 cm -plusz 4-5 rügy- magasságban metsszük el.

Ezután a sudár metszésénél leírtak szerint kell eljárni. Egy dologra kell külön figyelni: a második ágemelet vázágai ne fedjék az előző emelet ágait. Ha ezt elmulasztjuk, akkor a korona alsó része sokkal kevesebb fényhez fog jutni.

A vezérvesszőkből kb. harmad részt távolítsunk el, úgy, hogy külső állású rügyet hagyjunk meg a végeiken. Ezen kívül a szokásos módon távolítsuk el a konkurenseket. Az alsóbb vesszőket 4 rügy hosszra vágjuk vissza, kivéve, amelyek átmeneti rügyben végződnek.

A vázágakon lévő, -előző évben visszavágott- gallyakon található vesszőkkel kell még foglalkoznunk. Ezek közül válasszuk ki azokaz, amik oldalra néznek, és lefelé hajlanak. Ezekből nem metszünk, viszont felettük a gallyat el kell távolítani.

A későbbi metszésmód attól függ, hogy milyen fajtájú fánk van, és hogy ki akarunk-e alakítani harmadik ágemeletet. Ha igen, akkor ezt a második emelethez hasonlóan tehetjük meg, azzal a különbséggel, hogy ott már csak 3 vázágat alakítsunk ki. Ha nem, akkor termő almafáknál leírtak szerint kell eljárnunk.

Az alma ültetése és gondozása – Útmutató

Képek forrása: Pixabay.com; CityGreen.hu

Források: Heiko Hübscher, Heinrich Beltz, Gerd Großmann, Helmut Pirc: Schnitt für Schnitt: Zier- und Obstgehölze, Form- und Rosenschnitt; Dr. Jeszenszky Árpád: A gyümölcsfák metszése képekben; Saját szerkesztés