Aranyeső (Laburnum) gondozása

Ebben a cikkünkben 2 aranyeső (Laburnum) fajt mutatunk be képekkel és a legfontosabb gondozási tudnivalóikkal együtt.

1. Közönséges aranyeső (Laburnum anagyroides) bemutatása, gondozása

A közönséges aranyeső (Laburnum anagyroides) kb. 4 méteres maximális magasságot elérő, évelő, lombhullató cserje. A köznyelvben nagyon sokan, tévesen az aranyfát (Forsythia) nevezik így.

Kép forrása: Flickr / Szerző: Maja Dumat / Licence: CC BY 2.0

A közönséges aranyeső felálló ágrendszerű növény, melynek lombozatát hármasan összetett, világoszöld levelek alkotják. A növény fő díszét élénksárga, fürtős virágai jelentik, melyek májusban nyílnak és bódítóan finom illatot árasztanak.

A különleges szépségű növényt leginkább szoliterként érdemes ültetni. Fontos megemlíteni, hogy a növény minden része mérgező, a magok különösen, valamint a növény érintése, az arra érzékenyeknél bőrirritációt válthat ki.

Ültetési helyéül napos helyet válasszunk, ahol a talaj jó szerkezetű, semleges vagy lúgos kémhatású. Átlagos vízigényű növény, a rövid száraz időszakokat elviseli. Betegségek általában nem támadják meg, kártevők közül a levéltetvek és a takácsatkák esetenként problémát okoznak.

Szaporítani bujtással, oltással és magról is lehet.

2. Hosszúfürtű aranyeső (Laburnum x watereri) bemutatása, gondozása

Kép forrása: Wikipédia / Szerző: David J. Stang

A hosszúfürtű aranyeső (Laburnum x watereri) kb. 6-8 méteres maximális magasságot elérő kisebb fa, vagy lombhullató cserje, melyet a közönséges aranyeső (Laburnum anagyroides) és a havasi aranyeső (Laburnum alpinum) keresztezésével hoztak létre.

Szoliterként, utcafaként egyaránt ültethető, az előkert díszítésére is alkalmas. A növény fő díszét aranysárga színbe játszó hosszú virágfürtjei adják, melyet megannyi pillangós virág alkot. Virágzásában tavasszal gyönyörködhetünk.

Fontos megemlíteni, hogy a növény minden része mérgező, valamint a növény érintése, az arra érzékenyeknél bőrirritációt válthat ki, viseljünk kesztyűt a gondozás során.

Ültetési helyéül napos, világos esetleg félárnyékos, védett helyet válasszunk, ahol a talaj jó szerkezetű, tápanyagban gazdag. Átlagos vízigényű növény, a fiatal növények rendszeres öntözést igényelnek, az idősebb példányok a rövid száraz időszakokat elviselik.

Külön metszeni nem szükséges, elég csak a beteg és elhalt hajtásokat, valamint a sarjhajtásokat eltávolítani.

Betegségek közül a lisztharmat, kártevők közül a levéltetvek és a takácsatkák időnként megtámadják, de alapvetően nem kényes növény. Szaporítani oltással lehet.

Képek forrása: Flickr / Szerző: Maja Dumat / Licence: CC BY 2.0; Wikipédia / Szerző: David J. Stang