Gyümölcsfa metszés alapok – A különböző gyümölcsfa koronaformák

Kép forrása: Pixabay.com

A gyümölcsfák metszése nélkülözhetetlen ahhoz, hogy bőséges, ízletes termést hozzanak fáink. Kezdő kertészként azonban a helyes metszés nem tűnik egyszerű feladatnak. Mikor lehet metszeni? Hogyan kell metszeni az egyes gyümölcsfákat?

Ezekre a kérdésekre ad választ a gyümölcsfák metszését részletesen bemutató írásaiban Rosznáky-Barna Péter kertészmérnök, a GyümölcsHistória című könyv szerzője.

A gyümölcsfa metszésről szóló cikksorozatom első részében a gyümölcsfák metszési idejét és a leggyakoribb alanyokat mutattam be, most a koronaformákkal folytatom a sort.

Sudaras ágcsoportos korona

A sudaras ágcsoportos korona jellemzője az erőteljes fővezérág (sudár), melyen meghatározott magasságokban 3 – 5 vázágból álló három – négy ágcsoportot alakítok ki. Az első ágcsoport (ágemelet) talajtól mért távolságát a megválasztott törzsmagasság határozza meg.

A további ágemeleteket egymástól meghatározott, felfelé egyre csökkenő, 80 – 70 – 60 stb. cm távolságban alakítom ki. Az ágemeletek között elágazásokat nem hagyok. A sudarat és a vázágakat metszéssel nevelem ki.

Fajta javaslatok: alma vadalanyon, körte, cseresznye, meggy, dió koronaformája.

Kombinált korona

A kombinált korona felépítése hasonlít a sudaras ágcsoportos koronáéhoz azzal a különbséggel, hogy a második ágemelet fölött a sudarat eltávolítom. Ezáltal a vázágak fejlődése erősödik meg, a termőfelület jobb megvilágítást kap, és a talajhoz közelebb fejlődik ki, ami a termőre fordulás idején a szedést könnyíti.

Fajta javaslatok: alma MM106 vagy M26-os alanyon, körte, meggy, cseresznye koronaformája.

Katlankorona

A katlankoronánál a sudarat már az első ágcsoport fölött eltávolítom, ettől a korona belseje is teljes megvilágítást kap. Ennél a koronaformánál a termőfelület a talajhoz még közelebb fejlődik ki. A vázágak 40 – 50 fokos szögben állnak. Az őszibarackfák koronája katlan alakú.

Vázakorona

A vázakorona abban különbözik a katlan koronától, hogy a vázágakat visszametszés nélkül nevelem, ezért azok 60 – 70 fokos szögállásúak lesznek. A túlságosan meredek szögállás elkerülése érdekében olykor a sudár eltávolítása csak utólag, a 2 – 4. évben ajánlott. A vázakoronát csonthéjas gyümölcsű fákon alakítom ki.

A sudár nélkül nevelt csonthéjasok és héjasok koronaformája: kajszi, szilva, meggy, mandula.

Termőkaros orsó

A termőkaros orsó koronaforma a féltörpe alanyú gyümölcsfák jellemzője. A törzsmagasság leggyakrabban 80 cm. E fölött csökkenő távolságban (80 – 70 – 60 cm) a sudár visszametszésével három – négy termőágcsoportot alakítok ki.

Ezeket lekötözéssel– visszametszés nélkül – enyhén vagy erősebben ferde irányban nevelem (nem ívesen hajtom). A termőágemeletek között elágazásokat nem hagyok. A lekötött termőkarokon korán nagy termőfelület alakul ki.

A lehajlításokra a nedvkeringés megindulásának idején kerüljön sor, április – május tájékán. Ilyenkor már nem annyira merevek a vesszők és törés nélkül hajlíthatók, kötözhetők.

Fajta javaslatok: alma MM106 vagy M26-os alanyon.

Sövénykoronák

A sövénykoronák közös jellemzője, hogy – nem a tér minden irányába, mint a fent említett koronaformák, hanem – csak két irányba (a sor irányában) nevelem a termőágakat. Ezáltal viszonylag keskeny koronákat kapok. Ezek a faalakok kis helyet foglalnak, és kézzel is könnyen szedhető róluk a termés. A sövény tehát egysíkúra nevelt fákból áll.

Fajta javaslatok: alma MM106 vagy M26-os alanyon, különösen a London pepin, Téli fehér kálvil, Muskotály renet, Jonathán, Téli arany parmen, körte illetve lassú növekedésű körte fajták: Vilmos, Bosc, Clapp, Diel, Hardenpont, Serres Olivér, Téli esperes.

Palmetta-sövény

A Palmetta-sövény a sudaras ágcsoportos korona síkban kiterített változata. A sudár visszametszésével a talajtól mért 60 cm – re, majd felette csökkenő távolságra (80 – 70 – 60 cm) egy-egy termőkarpárt (oldalelágazást) alakítok ki, melyeket támrendszerhez kötözve – fajtától függően – 15 – 45 fokos szögállásban lekötözve ¬nevelek visszametszés nélkül.

A támrendszerhez rögzített karpárok (oldalelágazások) közötti térben a sudáron (törzsön) oldalelágazásokat nem hagyok.

Sudár: a gyümölcsfa hosszanti irányú, függőleges tengelye (=fatörzs).

Termőkar: oldalelágazás a törzsön, melyen a termőfelület fog kialakulni

Termőfelület: a gallyakból, az azokon levő egyéves fás részekből, a rövidebb vagy hosszabb vesszőkből, a vesszőkön lévő rügyekből, a rügyekből fakadó leveles hajtásokból, a virágokból és a belőlük fejlődő termésekből állnak. A termőfelület feladata az évről évre szükséges hajtásállomány, valamint a virágok majd a termések kinevelése.

Hungária-sövény

A Hungária-sövény nevelése a termőkaros orsó koronaforma nevelésével azonos, azzal a különbséggel, hogy annak síkban kiterített változata. Az első három évben a sudarat rendszeres visszametszéssel neveljük, az oldalvesszőket pedig a támrendszerhez lekötözzük.

A termőkarokat emeletesen alakítjuk ki ügyelve arra, hogy ne sűrűsödjenek el. A lehajlítások ideje a nedvkeringés megindulásakor van, április – május tájékán. Ilyenkor már nem annyira merevek a vesszők, és törés nélkül hajlíthatók, kötözhetők.

A magról szaporított, úgynevezett vadalanyokon álló oltványok mindig hosszabb életűek a bujtással szaporított alanyú társaikkal szemben. Ezek a fák lényegesen nagyobbra nőnek, és terebélyesebb koronát nevelnek.

Gyökerük erősebb. Tehát, ha helybe vetnénk vadalany magot, még életképesebb oltványt kaphatnánk, mert a csírázás során a magból előtörő gyököcske hosszúsága már lehet, hogy közel fél méter, mikor a hajtás még csak 10 cm hosszú.

Ez az erős gyökér, ami általában szinte teljesen függőleges irányban hatol lefelé a földben, biztos támasztéka és vízfelvevője a csemetének. Ennek előnye teljesen logikus, ha meggondoljuk, napjainkban mennyire jellemző a mind lejjebb és lejjebb húzódó talajvíz szintje. A növényt az átültetés okozta stressz nem éri.

Szerző: Rosznáky-Barna Péter kertészmérnök (Barna És Fiai Faiskola)

Kép forrása: Pixabay.com