Lovagrendek egykor és ma

Biztosan sokat hallottunk már különböző filmekben vagy iskolai tanulmányaink során a lovagrend fogalmat. Nehézpáncélos lovagok, kardvívás, romantikus pásztorórák juthatnak eszünkbe elsők közt. Persze ennél jóval tágabb fogalomról van szó. Tudjuk, kik voltak a lovagok valójában? Nézzünk egy rövid történelmi áttekintést!

A lovagrendek a lovagi és a szerzetesi életmódot egyesítették. Azért, hogy jobban megérthessük ezek működését, szükséges tisztázni, hogy mit jelentenek a fentebb említett életmódok.

Lovag az a középkori földbirtokos, aki katonai pályát töltött be nehézpáncélos lovasként. Ismertetőjelként saját címerüket festették fel pajzsukra. Ezt az életmódot csak a leggazdagabbak engedhették meg maguknak, mivel a páncélt és a fegyvereket saját költségen kellett megvenniük.

Harcmodorukra az 1-1 elleni küzdelem volt jellemző, amit kopjákkal vívtak. A cél az volt, hogy az ellenfelet kiüssék a nyeregből. A lovagok „háborútól csendes” időszakokban sem pihentek, akkor lovagi tornákat szerveztek egymás között.

Ennek több célja is volt: a fiatal lovagok itt fel tudták hívni magukra a figyelmet tehetségükkel és rátermettségükkel, és lehetőségük volt jobb fegyvereket, illetve hűbérurat szerezniük. A tornák nagyon pontosan és részletesen megszervezett ceremóniák voltak.

Általuk a köznépet szórakoztatták és egyben óva intették attól, hogy ellenszegüljenek uruknak. „A társadalmi felsőbb osztály könnyedén eltiporhatta volna őket” jeligével.

Szerzetesek azok az emberek, akik a társadalomtól elvonultan, egyfajta remete életet folytatnak. Ezt az aszkéták kezdték el, akik az elkülönülés ellenére végeztek szeretetszolgálatokat, például betegekről és árvákról gondoskodtak.

Nem csak a keresztény, hanem a pogány kultúrákban is megfogalmazódott már az igény a világtól való teljes elvonulásra, a magányos imádkozásra és a böjtölésre, tehát ezen mozgalmak kialakulása egyháztól függetlenek voltak.

Először Nagy Vazul vezetett be rájuk vonatkozó szabályokat, mint például a szerzetessé avatás szertartását. Ezzel kialakult az intézményesítés. Később a keresztény vallásban is fontos szerepet játszottak a szerzetesrendek. A rendek szigorú szabályok (regulák) szerint éltek kolostoraikban.

Kép forrása: Pixabay.com

A lovagrendeken belül több kategória létezett. Voltak a lovagok (fratres milites vagy pugnantes), a papok (fratres orantes vagy capellani) és a szolgáló testvérek (fratres servientes vagy laborantes). Mindre jellemző a nőtlenség, az elöljárók szabályainak követése, és a vallásosság. A lovagrendeknek megvolt a saját öltözetük és a rájuk jellemző színeik.

A Johanniták rendje (másnéven máltai lovagrend) egy régi rendnek tekinthető. Maurus amalfii, gazdag kereskedőt említik a rend megalapítójának. 1070-ben kért engedélyt az egyiptomi khalifától arra, hogy egy Szent Benedek szabályait követő kolostort építhessen szerzeteseknek.

Ebben a kolostorban – nem sokkal azután, hogy megépült – arra is hagytak helyet, hogy zarándokokat fogadjanak és kórház is működjön ott. Külön volt hely férfiak és nők számára.

A Johannita öltözet alapeleme a fekete köpeny, aminek a bal oldalán fehér kereszt van. A rend hamar virágozni kezdett, majd versengés alakult ki köztük és a templomosok között.

Napjainkban már nincsenek keresztes háborúk, és más szórakozási lehetőségeket fedeztünk fel a technológia segítségével a lovagi tornák helyett. A lovagiasság definícióját is újra értelmeztük.

Ez jelentheti azt is, hogy a férfi kiválaszt a Lidl újságából egy virágot, és nőnapra ajándékozza a szíve választottjának. Megnyilvánulhat még ezenkívül a lovagiasság abban is, hogy egy férfi előre engedi a nőt az ajtóban, vagy egy étteremben lesegíti a hölgyvendég kabátját.

A középkor elmúltával a lovagrendek nem tűntek el. Mindkét világháborúban jelentős segítséget nyújtottak a betegeknek és a sebesülteknek. 1945 után a Szuverén Máltai Lovagrend az ENSZ-ben megkapta a megfigyelői státuszt. Ma már 120 országban vannak jelen, ahol kórházakat, elsősegélynyújtó pontokat és alapítványokat működtetnek.

Ahogy láthatjuk, a lovagi kultúra több száz éves múltja ellenére a mai napig jelen van életünkben. Funkciója megváltozott, és szükség esetén inkább segíti a mindennapjainkat.

Képek forrása: Pixabay.com

Hirdetés (X)