medinilla

A Medinilla magnifica, ismertebb nevén a pompás medinilla, a medinilla nemzetség több mint 400 fajt számláló családjának egyik legnépszerűbb képviselője. Kiemelkedő helyet foglal el a szobanövényeket tartók körében, köszönhetően különleges megjelenésének.

A Fülöp-szigetek trópusi esőerdeiben őshonos növény, eredeti élőhelyén, akár két méteres magasságot is elérő cserjévé fejlődhet, lakásban tartva ennél kisebb marad, de így is képes magára vonzani a tekinteteket.

A növény nem csak a méretével, hanem látványos, fényes, sötétzöld leveleivel, és lenyűgöző, rózsaszínű, csüngő bugavirágzataival is kitűnik a szobanövények közül. Ezek a virágzatok különleges szerkezetűek, hiszen nagyobb méretű fellevelekből és apró virágokból állnak össze.

A medinilla gondozása nem könnyű feladat, mivel a növény a télikertek és üvegházak mikroklímáját részesíti előnyben, ennek ellenére megfelelő odafigyeléssel és gondoskodással otthoni környezetben is sikeresen nevelhető.

Cikkünk további részében részletesen kitérünk a növény környezeti igénye, a gondozásával kapcsolatos legfontosabb tudnivalókra, a leggyakoribb betegségeire és kártevőire, valamint a szaporítás lehetséges módszereire is.

A medinilla igényei és gondozása

A medinilla eredeti trópusi élőhelyéből adódóan, érzékeny a környezeti változásokra: nem kedveli a túl kevés vagy túl sok fényt, a hideget, az alacsony páratartalmat, illetve a nem megfelelő öntözési módszereket sem.

Kellemesen meleg, legalább 20 °C-os, világos helyen érzi magát a legjobban, azonban fontos, hogy télen, a virágbimbók kialakulásának elősegítése érdekében, 16 °C-ra csökkentsük a hőmérsékletet, két hónapon át, és eközben csak keveset öntözzük.

A medinilla virágzási ideje alatt ügyeljünk rá, hogy a talaj ne száradjon ki teljesen, mivel ez hirtelen virágvesztést okozhat. Az öntözés során szobahőmérsékletű, lágy vizet használjunk, és hagyjunk időt a föld felső rétegének kiszáradására az öntözések között. A túlöntözést kerüljük, mivel gyökérrothadást okozhat! Vegyük figyelembe, hogy a téli hónapokban kevesebb vizet igényel.

Ha bizonytalanok vagyunk az öntözést szükségességét illetően, ellenőrizzük a cserepet: ha könnyűnek érezzük, meglocsolhatjuk a növényt, ha nehéz, várjunk még. A medinilla növekedése, és virágzása tápanyagigényes folyamat, ezért tavasztól őszig érdemes kéthetente tápoldatozni.

A magas páratartalom az egyik legfontosabb környezeti feltétel, amire a növénynek szüksége van a megfelelő fejlődéshez. Ezt a legkönnyebben úgy biztosíthatjuk, ha a cserepét vízzel és kaviccsal töltött tálcára helyezzük, valamint rendszeresen permetezzük vízzel. Nem csak esztétikai szempontból, hanem a betegségek elkerülése érdekében is fontos, hogy egy nedves rongy segítségével időnként megtisztítsuk a leveleit.

Az átültetést évente, kora tavasszal ajánlott elvégezni, jó vízáteresztő képességű, laza szerkezetű, enyhén savanyú kémhatású talajba. Ez megakadályozza a talaj túlzott tömörödését és a pangó víz kialakulását. A tőzegmohával kevert orchideaföld ideális választás erre a célra. Fontos, hogy az átültetést soha ne a virágzási időben végezzük!

A medinilla metszése elengedhetetlen a növény egészséges fejlődése szempontjából. Virágzás idején távolítsuk el a fonnyadt virágokat, hogy helyet adjunk az új virágoknak, és rendezetten tartsuk a növény megjelenését.

Az elhalt vagy sárguló levelek eltávolítása is fontos, melyet éles, steril metszőollóval végezzünk el. Amennyiben a növény túlságosan naggyá válik, óvatosan vágjuk vissza a szárakat, de figyeljünk arra, hogy ne metsszük túl erősen, mivel ez a szárak elhalását eredményezheti.

Gyakori betegségek és kártevők

A medinilla, egy igencsak szeszélyes szobanövény, ezért különös figyelmet igényel a megfelelő környezeti feltételek biztosítása és a kártevők kezelése terén is.

A nem megfelelő öntözés, a kedvezőtlen fényviszonyok, a hirtelen környezetváltozások, valamint az alacsony páratartalom mellett, a pajzstetvek és a takácsatkák is károsíthatják. A kártevők megelőzésében kulcsfontosságú a levegő rendszeres párásítása, különösen alacsony páratartalmú környezetben.

A levelek színének elváltozása és levélhullás gyakori probléma a medinilla esetében, ezeket a tüneteket, főként a környezeti változások, a túlöntözés vagy az elégtelen fényviszonyok okozzák. A gyökérrothadás, amelynek jelei közé tartozik a gyors levélsárgulás, a penészes talaj, a lassú növekedés, és a barna, pépes gyökérzet, a túlöntözés és a túlságosan sötét környezet következménye.

Időben felismert gyökérrothadás esetén, a növény még megmenthető az elhalt gyökerek eltávolításával, gombaölő szeres kezeléssel, valamint átültetéssel, jó vízáteresztő képességű, enyhén savanyú talajba.

Ha a medinilla túl sok fényt kap, a levelei barnává és ropogóssá válhatnak, ebben az esetben a növényt világos, de nem közvetlen napfényes helyre kell áthelyezni. Az alacsony páratartalom a virágok rövid élettartamát, valamint a levelek és levélcsúcsok barnulását okozhatja. Helyezzük a növény cserepét vízzel és kaviccsal töltött tálcára és rendszeresen permetezzük vízzel, így megfelelő páratartalmat biztosíthatunk.

A gyorsan lehulló, kicsi és satnya virágok, kiszáradás vagy környezeti sokk jelei lehetnek, ezeket már nem lehet megmenteni, de a növény tartási körülményeinek megváltoztatásával a későbbi virágok egészségesek lehetnek. A medinilla melegigényes növény, ezért csak a nyugalmi időszak alatt kell néhány fokkal alacsonyabb hőmérsékleten tartani, a túlságosan hideg levegő, különösen, ha hirtelen éri, levélsárgulást és levélhullást okozhat.

A medinilla virágzásának elmaradása gyakori probléma, amiért leggyakrabban a téli nyugalmi időszak hiánya a felelős. A virágzás ösztönzése érdekében, a téli hónapokban tartsuk hűvösebb helyen (16 °C), és öntözzük kevesebbet. A bimbók megjelenése után növeljük az öntözés gyakoriságát, és márciustól kezdődően tápoldatozzuk.

A medinilla szaporítása

A medinilla szaporítása kétféle módszerrel, fejdugvánnyal és tőosztással is lehetséges, ennek elvégzésére a tavaszi és nyári időszak a legmegfelelőbb.

A fejdugványozáshoz éles, steril metszőollóval vágunk le egy minimum két leveles szárvégződést, lehetőleg két nódusz között. A gyökérképződés elősegítése érdekében, a szár vágott végét mártsuk gyökereztető hormonba.

Ültessük el a dugványt enyhén savanyú, laza szerkezetű, tőzeges ültetőközegbe, alternatívaként, tőzegmohával kevert orchideaföldet is használhatunk erre a célra. Az elültetett dugványt helyezzük világos, de nem közvetlen napsütéses helyre, a talajt pedig tartsuk mérsékelten nedvesen.

A dugvány gyökerezését elősegíthetjük azzal, ha a cserepet lefedjük egy lyukakkal ellátott zacskóval, ez biztosítja a magas páratartalmat. A gyökeresedés körülbelül 12 hetet vesz igénybe, ezt követően a fiatal növényt, a kifejlett medinillához hasonlóan gondozzuk tovább.

A szaporítás másik módja a tőosztás, amelyet legegyszerűbben az átültetéssel egy időben végezhetünk el. Óvatosan osszuk szét a növényt több részre, ügyelve arra, hogy minden rész rendelkezzen elegendő gyökérzettel, és ültessük el őket külön-külön cserepekbe.

Bízunk benne, hogy sikerült néhány hasznos tanácsot adnunk a medinilla gondozásához és szaporításához. Ha tetszett ez a cikk, oszd meg ismerőseiddel is!

Kép forrása: Freepik.com

Comments are closed.

Friss cikkek innen:Szobanövények