Tavaszi bangita (Viburnum x burkwoodii) gondozása

A tavaszi bangita (Viburnum x burkwoodii) bemutatása, gondozása

Kép forrása: Wikipédia / Szerző: David J. Stang

A tavaszi bangita (Viburnum x burkwoodii) kb. 1,5-2 méteres magasságot elérő cserje, amely, csak kemény teleken veszíti el levélzetét, télizöld növény. Lombozatát lándzsa alakú, sötétzöld, fényes felületű, molyhos fonákú levelek alkotják.

Kellemes illatú, fehér álernyős virágzatát, a tavasz első felében hozza. Jól alkalmazható a kertben szoliter növényként, sövényként, cserjesor részeként és háttérnövényként is ültethető.

Virágaiból eleinte piros, majd fekete színű bogyótermés fejlődik, amely mérgező hatású. Termést azonban csak akkor hoz, ha a közelében másik fajta bangita is van, önmagában nem terem.

Ültetési helyéül napos, világos vagy félárnyékos helyet keressünk. Talajok közül legjobban a jó vízáteresztő képességű, humuszos, kissé nyirkos talajt kedveli, de alapvetően nem túl igényes a talajjal szemben.

A fiatal növények rendszeres öntözést igényelnek, az idősebb példányok jól bírják az átmeneti szárazságot. Az ország hidegebb részein, valamint fiatalabb korában érdemes takarással védeni az erősebb téli fagyoktól.

Metszést a sérült, beteg vagy elöregedett ágak eltávolításán kívül nem igényel. Kártevők közül időként megtámadhatják a levéltetvek, valamint levélfoltosodás is előfordulhat. Szaporítani dugványozással, bujtással és oltással is lehet.

Kép forrása: Wikipédia / Szerző: David J. Stang