Téli álom, az állatok túlélési stratégiája

Egyes állatfajok létfenntartó képessége, hogy hónapokig tartó téli álomba tudnak merülni. Mi a kiváltó oka és a biológiai mechanizmusa ennek a folyamatnak? Cikkünk további részéből kiderül!

A téli álom egyes mérsékelt és hideg égövi állatfajok – mint például a rovarok, a kétéltűek, a hüllők, és egyes emlősök – a hideg idő beköszöntével kialakuló nyugalmi állapota, amely azonban eltér a normális alvástól.

A téli álomba szenderedett állatok hónapokig nem táplálkoznak, és az őszi időszak alatt szervezetük által felhalmozott tartalék energia (zsír) lebontásából biztosítják fennmaradásukat. Egyfajta hibernált állapotba kerülnek, és csak minimális energiát fogyasztanak, gyakorlatilag éheznek, ugyanakkor a téli álom során kialakuló súlyveszteség csekélyebb, mint a valódi éhezés során.

Ebben az életszakaszban minden szervük működése a minimálisra csökken. Az alvás mélységének fokozódásával csökken a légvételek száma, intenzitása, a szívfrekvencia, valamint csökken az anyagcsere is, amely a téli álom során az ébrenléti állapot csupán 2 százalékát teszi ki. Az idegrendszer is pihen ilyenkor, hiszen a föld alatti, sötét üregekben nem sok inger éri az állat szervezetét.

Bár az emlősök melegvérűek, tehát függetleníteni tudják belső hőmérsékletüket a külső környezet hőmérsékleti viszonyaitól (ellentétben a kétéltűektől, és a hüllőktől), a téli álom során mégis a változó hőmérsékletű állatokhoz hasonlóan viselkednek.

A testhőmérséklet a külső hőmérséklet csökkenésével folyamatosan süllyed, de csak egy bizonyos határig. Ez a határ az úgynevezett minimális hőmérséklet. Ha az állat hőmérséklete ez alá csökken, akkor belép egy biológiai mechanizmus, ami az állatot felébreszti. Ez a minimális hőmérséklet sünnél például 2,5 Celsius fok.

Egyes emlősök, mint a mókusok, nem alszanak egyfolytában tavaszig, hanem időről időre felébrednek. Ekkor élelem után kutatnak, felkeresik az ősz folyamán kialakított raktárukat, onnan lakmároznak, majd ismét elalszanak.

Ébredéskor, a fokozódó anyagcserének köszönhetően fokozódik a belső szervek működése, majd a kialakuló izomremegés (amely szintén hőt termel) elősegíti a testhőmérséklet további normalizálódását.

A téli álom kialakulása hormonálisan meghatározott, elsősorban a pajzsmirigy hormontermelésének függvénye. A hormontermelés csökkenésekor az anyagcsere aktivitása is csökken, ami a téli álom kialakulásához vezet.

A téli álom időtartama fajonként eltérő: a denevér és a mormota 5-6, a sün és az ürge 3-4, a pele 2-3 hónapot alszik. A medvék, és a borz nem alszanak valódi téli álmot. A tavaszvárás, és az időjóslás egyik jellegzetes szokása annak a megfigyelése, hogy a medve (egyes országokban a mormota) kijőve barlangjából, meglátja-e a saját árnyékát.

Sajnos a tavasz még messze van, de addig is készüljünk az örömteli, békés karácsonyra, és gondoskodjunk azokról az állatokról, amelyek nem tudják végigaludni a telet.

Ha érdekesnek találtad ezt a cikket, látogass el a Thinker.hu weboldalra, ahol olyan érdekes állatokról is olvashatsz, mint az ugrópók, a darázspók vagy a polip.

Kép forrása: Freepik.com

Forrás: MTI Archívum / Szerző: Dr. Sütő András