Termesszük vagy keressük a szarvasgombát?

A szarvasgomba világszerte az egyik legkedveltebb prémium árkategóriás élelmiszer. Természetesen sokan szeretnének sok pénzt keresni az eladásával, de korántsem olyan egyszerű szert tenni rá. Gyűjthetjük vagy termeszthetjük, de egyik sem könnyű. Mindkettő nagy szakértelmet és sok időt igényel.

Ebben a cikkben adunk egy kis segítséget annak, aki mégis erre a feladatra vállalkozik.

Hol nő a szarvasgomba?

A szarvasgombát, egyszerűen fogalmazva, nagyon nehéz megtalálni és betakarítani. Ez a ritkaság a fő oka a magas árnak. A szarvasgomba csak a föld alatt nő, szimbiózisban él a fákkal, amelyek gyökerei közelében nőnek.

A bükk-, nyír-, mogyoró-, gyertyán-, tölgy-, fenyő- és nyárfákat kedvelik. A talaj, amelyben nőnek, általában magasabb lúgos kémhatású (7 vagy 8,5 Ph körüli). Általában legfeljebb 30 centiméterrel a talaj felszíne alatt találhatók.

Mire van szüksége a növekedéshez?

A szarvasgomba egyáltalán nem nő fák nélkül. Elsősorban a tölgy, a nyárfa, a bükk, a mogyoró és a fenyő tövében találhatók. De sok más fafajta, különösen a diótermő fák alatt is megtalálhatóak. Azért nem találsz szarvasgombát fa nélkül, mert a kettő szimbiózisban él egymással – oda-vissza továbbítják egymásnak a szükséges tápanyagokat.

A szarvasgomba-termesztés részletei

A szarvasgombát évszázadok óta gyűjtik be a régi módon, bár egyes gazdák kísérleteznek a szarvasgomba termesztésével. Erre már számos példa található szerte a világon, de ez sem egyszerű folyamat.

A szarvasgomba ínyencség jellege és rendkívül magas ára miatt az emberek gyakran próbálkoznak a szarvasgomba-termesztéssel vagy gyűjtéssel. Hogy megpróbálják megspórolni a munkaerőt és a betakarítással járó bizonytalanságot, a vállalkozó kedvű gazdák megpróbálják a termesztésüket mezőgazdasági földeken, hátsó udvarokban vagy pincékben végezni.

A szarvasgomba és a fa szimbiózisa miatt azonban ez rendkívül nehéznek bizonyul. Ausztrál gazdák azonban már termesztenek behurcolt fekete szarvasgombát, és az Egyesült Államokban is történtek kísérletek a termesztésére, változó sikerrel.

A szarvasgomba- termesztés rögös útja

Ma a világ szarvasgomba-piacának nagy részét szarvasgombafarmok látják el. Hogyan lehetséges ez egyáltalán a szarvasgomba kényes természete miatt? A gazdának először is biztosítania kell, hogy a talaj- és éghajlati viszonyok optimálisak legyenek a szarvasgomba növekedéséhez.

Ezután spórákat kell beszereznie és beoltania az ideális fafajta gyökerét, és onnantól kezdve tényleg várakozással kell számolni, mert még ha a spórák meg is ragadnak, legalább 3 évbe telik, mire a szarvasgomba készen áll a betakarításra.

Tehát a szarvasgomba-termesztés tömeges méretben folyik, de ez egy hihetetlenül kockázatos és rendkívüli türelmet igénylő vállalkozás. A szarvasgombák természetes lelőhelyeken nőnek a legkönnyebben.

A hagyományos szarvasgomba- vadászat

A múltban a sertéseket szarvasgomba-vadászatra használták, és erős szaglásuknak köszönhetően a szarvasgomba szagát a föld alatt keresték fel. A sertések azért ilyen erős szarvasgomba-vadászok, mert vonzza őket a szarvasgombák által kiválasztott illat.

Számukra ez a szag olyan, mint egy hormon (androszténol), amelyet a sertések a párzási időszakban bocsátanak ki.

Manapság a szarvasgombavadászatot inkább a kutyák végzik, mivel a kutyáknak is van érzékszervük. A szarvasgomba erős illata miatt a kutyákat könnyű betanítani arra, hogy megtalálják ezeket a kis csodákat. Ráadásul a kutyák általában nem rágcsálják meg őket, mint a disznók.

Ahogy a szarvasgombák öregszenek, egyre intenzívebb szagokat bocsátanak ki, amelyeket a közelben lévő állatok képesek megérezni. A kutyák ugyanolyan jól fel tudják venni ezeket a feromonokat, mint a disznók, bár nem biztos, hogy olyan lelkesek lesznek érte.

Minden, amit a szarvasgombáról tudni érdemes, a Forestkitchen.hu weboldalon megtalálod.

Kép forrása: Nefag Zrt.

Hirdetés (X)