Vérszilva (Prunus cerasifera f. atropurpurea) gondozása

A vérszilva (Prunus cerasifera f. atropurpurea) bemutatása, gondozása

Kép forrása: Wikipédia / Szerző: Javier martin

A Prunus cerasifera f. atropurpurea, közismert nevén a vérszilva, egy lenyűgöző díszfa, amely feltűnő lila lombja miatt nagy népszerűségnek örvend. Ez a dekoratív lombhullató fa a rózsafélék (Rosaceae) családjába tartozik, Iránban, a Kaukázusban és Észak-Indiában őshonos. Kisebb vagy közepes méretű, terebélyes koronájú díszfa, kifejlett magassága 5-8 méter.

A vérszilva fő vonzerejét különleges színű lombozata jelenti. Levelei tavasszal bújnak elő, kezdetben vöröses-lilás árnyalatúak, később, a nyári hónapok során mély, sötétebb lila színűvé válnak. A levelek kicsik, hegyes-ovális alakúak és fűrészes szélűek, ősszel lenyűgöző narancssárga színűvé válnak, mielőtt lehullanának.

A vérszilva kora tavasszal apró, illatos, rózsaszín vagy fehér virágokat is hoz, amelyeket, ehető, piros vagy sárga termések követnek. A vérszilva termése savanykás ízű, a kertbe látogató madarak szívesen fogyasztják.

A vérszilva sokoldalúan felhasználható fa, amely számos kerti környezetben használható, feltűnő lombja merész kontrasztot alkot a kert más növényeivel.

Jól mutat kertekben, parkokban szoliterként, de utcafaként is megállja a helyét. A kertészetek törpe, valamint tarka levelű változatát is forgalmazzák.

A vérszilva egyszerűen nevelhető növény, azonban azzal számolni kell, hogy kártevők és betegségek is megtámadhatják. Ültetési helyéül világos, vagy napos helyet keressünk. A talaj típusára nem kényes, kedveli, ha kissé nedves a földje.

A fiatalabb példányok, meghálálják a rendszeres öntözést. Külön metszést nem igényel, de ha szeretnénk alakítani, megtehetjük a virágzást követően.

Ahogy más cserjéknél és fáknál, úgy a vérszilvánál se feledkezzünk el a beteg, vagy elpusztult ágak eltávolításáról. Szaporítani szemzéssel és oltással lehet, esetleg zölddugványozással a nyár folyamán.

Kép forrása: Wikipédia / Szerző: Javier martin