Vigyázz, hová ülteted a fákat, mert dugulást okozhatnak!

Első ránézésre a témafelvetés furcsának tűnhet. Hogy jönnek a fák a duguláshoz? Egyáltalán mi köze van ennek a két területnek egymáshoz? Miért nem elég örülni annak, hogyha a természet teret nyer magának? Nyilván az öröm adott, és igen, a faültetés pártolandó cselekedet, viszont az tény, hogy nem mindegy, hogy hova.

Csak úgy belevágni az ültetésbe, mindenféle előképzettség és információ nélkül, kockázatos lépés, mert olyan rejtett hibákat is magával hozhat a tájékozatlanság, mint például a csatorna eldugulása.

Mi az a gyökérbenövés?

Nem hangzik jól és igen kellemetlen, akárcsak a körömbenövés. A viccet félretéve valóban arról van szó, hogy az ültetett fa gyökérzete a csatornát mintegy behálózza, benövi, ezzel elnyomva, eldugítva azt.

Ha az ültetés periódusában, különösen a tervezés időszakában a csatorna nyomvonala, mint kulcsfontosságú információ, kimarad a képletből, akkor ez a probléma néhány év alatt jelentkezhet.

A csatorna duguláselhárítás kivédésének első lépése tehát a prevenció. Tegyük fel, hogy az ötlet megfogant, a kert újabb növénnyel gazdagodik. Ekkor, túl azon, hogy ez tényleg egy örömteli fordulat, következhet az információgyűjtés.

Milyen típusú a gyökérzete? Mennyire nő mélyre? Mennyi idő alatt terebélyesedik a föld felett és alatt egyaránt? Ezekre a kérdésekre a szakértők megadhatják a releváns feleleteket. Azaz a tájékozódás nem hagyható ki. Ellenkező esetben a kellemetlen fejlemények elkerülhetetlenné válnak.

A soron következő infó, ami begyűjtésre vár, az a szennyvízcsatorna nyomvonalával kapcsolatos. Ha ez megvan, akkor az ültetés irányítható úgy, hogy még a kiterjedt gyökérzettel megáldott fák is kényelmesen talajvíz után kutathatnak az anyaföld méhe felé nyújtózva úgy, hogy közben a terjeszkedés nem veszélyezteti a csatorna épségét.

Mi történik ott, ahova a szem nem lát el?

A növényi gyökerek meglepő agresszivitással és kitartással képesek belecsimpaszkodni a csatornához tartozó vezetékekbe, mintegy  behálózva azokat. Ez a kapaszkodás aztán súlyos véráldozatokhoz vezethet.

A gyümölcsfa fajok, a tölgy, a juhar, a nyír, a füge, a pálmafa, a magnólia, a cédrus tipikusan jó példák erre a „ragaszkodásra”. A gyökérzetek a szennyvízakna falát sem hagyják érintetlenül, s a fővezeték sem maradhat ki a „buliból”.

A régi csatornák (ólom, beton, agyag) a tömítéseknél engednek először a külső behatásnak. Ha pedig a csatlakozások úgy viselkednek, mint rések a pajzson, akkor pusztán idő kérdése a dugulás kialakulása.

Mik a tünetek?

A víz komótosan távozik a mosogatóból, kádból, mosdóból. Újra és újra létrejövő dugulás, ami az elhárítás ellenére is folyton visszatér. A lefolyók külön koncertje: gurgulázó, furcsa hangok, amik szintén árulkodóak. A felnedvesedett talaj is beszédes, ahol a kert virágai burjánzanak, kivirulnak.

Kamerás vizsgálattal hamar megállapítható, hogy mi áll az ismétlődő góc kialakulásának hátterében, de olykor a megoldás az adott növényzet kivágását is jelenti. Ez pedig nyilván fájó pont és mindenképpen érdemes ezt megelőzni, akárcsak a csatornahálózat jelentős károsodását.

Kép forrása: Freepik.com

Hirdetés (X)